Ezzel a lyukkamerával kezdem, mivel ez talán a legkönnyebben előállítható szerkezet. Alkalmazható hozzá bármilyen viszonylag nagy "szájú" konzervesdoboz, amelybe még befér a kezünk, hogy el tudjuk helyezni a nyersanyagot. Fontos, hogy felülről is jól zárható legyen!
Ez egy aszaltszilvás dobozból készült. Először kifúrtam magát a dobozt. Nagy lyukat fúrtam, azt hiszem 6-os fúróval, mert e mögé került a tényleges lyuk, amit az itt mellékelt képen látható kis fémlamellába fúrtam egy varrótűvel. Ilyen fémlamellák (szintén a képen) a műszaki árucikkekre felragasztott bigyókban találhatóak, általában három darab van bennük. Előnyük, hogy rugalmasak és szebben lehet lyukat fúrni a varrótűvel, mert nem szakadnak és nem sorjásodnak annyira. Ha nem lenne ilyen a közelben, akkor alufóliába is készíthetünk lyukat. Azt , hogy mekkora legyen a lyuk, ezen a linken kiszámolja nekünk egy ügyes kis progi:
www.pinhole.cz
A kész lyukat belülről ragasztottam a nagy lyuk elé.
Szépen kibéleltem a dobozom fotókartonnal, de erre bármilyen nem fénylő és nem fényáteresztő fekete anyag jó (pl. ki is lehet festeni fekete festékkel). Aztán kívülről az esztétika végett:-) itthon talált öntapadós fóliával letapétáztam. Fotózás előtt az exponálandó anyagot, ami lehet fotópapír vagy negatív is, egyszerűen csak behelyezem sötétben a lyukkal szemben. Általában, ha nem rázzuk a dobozt össze-vissza, a papír(film) nem mozdul el.
Ha valaki ennél biztossabb megoldást szeretne, ragasszon be támpontként kis pöcköket. A zár része rendkívűl egyszerű, exponáláskor csak felhúzom a fekete kartoncsíkot, amelyet itt egy tejgumi rögzít, majd a végén visszatolom.
Csak exponálni kell, és csodálkozni a teret a doboz formájából adódóan meggörbítő és kissé összenyomó perspektíváján.
