Korfu

Év vége felé járunk, és készítettem magamban egy kis összegzést, mi volt számomra a legélhetőbb időszaka az évnek. Meglepő módon a nyaralás került a lista elejére (:-)), ezért egy Korfu-n készült képet teszek be, magamnak is emlékeztetőül.

Kis ádventi ornamentika

Helyszín a Bazilika előtti tér. Egy japán csoport ment be épp a tér jobboldalán található ajándéktárgyas boltba. A kis üzletben szinte egymásba ér az izléses alkotás a giccsel, a külföldi nézelődő a lelkes vásárlóval. De a legjobb mégiscsak a külső, kovácsoltvas rács.

Nyári mulatság

Most, hogy beköszöntött a hideg, az ember nosztalgiával tekint vissza a forró nyári napokra, amikor szinte elapadt a Balaton vize is a nagy melegben. Milyenek is vagyunk, sehogy sem jó nekünk... Akkor a forróság miatt szenvedtünk, most meg a zimankó fagyasztja arcunkra a mosolyunkat. Ez kép mindenestre azon nyárvégi napok egyikén készült, amikor a Balaton vízszintje a 0 cm alá csökkent az aligai strandon. Az emberek azonban feltalálták magukat, és lelkesen rohantak le a nedves, homokos partra, és nekiálltak homokvárakat építeni. Tulajdonképpen a természet megint beavatkozott, s kit a moboltelefonja, kit az újságjai, kit a lángosos bódé mellől csalt le, egy közös családi homokvárépítés reményében. A vezető építész persze apa volt, a legtöbb esetben.:-)

A biciklista

A biciklista én voltam. Szeptember közepén, a Kopaszi-gát egyik kerékpár- és gyalogösvényén. A Nap lemenőben volt, kicsit el is késtem az expóval, mert tökölődtem a fényméréssel. Aztán mire megmértem az időt, már csak egy feladatom maradt, jó erősen magamhoz kellett szorítanom a kis Zero-t, kifújni a levegőt, és bízni, hogy nem rázom be túlságosan a lyukkamerát:-).

Nyár végén

Szeptember közepén készült ez a kép. A három fiatal utolsó munkanapját töltötte a balatoni kempingben, másnap utaztak haza. Ez volt az utolsó naplementéjük.

Alkony

Balatoni utószezon, szeptember közepén. A strandok még kitartottak egy ideig az indián nyár jótékony melege jóvoltából, de szeptember közepére elfogyott a Balaton vize is, és a vendégek is. Lecsendesült minden a vízparton, a vízben ragadt tárgyak úgy néztek ki, mint egy befejezett előadás ottfelejtett kellékei.

Tégla trükk

Lassan le fogom védetni ezt a hiányosságomat, időről időre véletlenszerűen, (vagy tán direkt?) egymásra exponálok két kockát. Így volt ez legutóbb is, két balatoni képet tettem eggyé, s egyben lehet, hogy érdekessebbé:-) Az iszapba süllyedt tégla, és a rajta meglenő amúgy jelentéktelen naplemente fúziója így csempészet némi változatosságot a képbe. Ez van:-) Tévedni emberi dolog, és néha hasznos.

Sziklák közt

Korfu, strand

Van valami nosztalgikus hangulat rajtam, amikor a hajóútról készült képeket matatom. Nem tagadom, nyílván túl sok Márai Sándor könyvet olvastam élvezettel, és valahogy ennek folyományaként is szívesen "antikolom" hangulatában a fekete-fehér képeket. Mondjuk ez az Orwo 25ASA-s nyersanyag el is bírja. Itt ott foltosodik, esetlegességeket produkál, de aki ugye ilyen rég lejárt filmekkel dolgozik, az kalkulálja bele ezt is:-). Korfu, strand, nyár, és minden olyan egyszerű. Semmi túlbonyolított, dolog, sőt még az édesvizes zuhany is olyan természetesen áll az új erőd alatti strand oldalában, mintha ez a világ legkézenfekvőbb dolga lenne.

Szieszta, kávézóval

Erdei álom

Ez a kép a Zero ún. zone plate technikájával készült. Ez egy kis fólián egyre sűrűrödő koncentrikus köröket takar, aminek következtében  
ilyen szép álomszerű elmosások, fényudvarok keletkeznek a felvételen.

ViKING elment. 2003 július 2-án töltöttem fel az első képemet a Fotoarénára, azt sem tudva miként működik, és egyszercsak elkezdtek jönni az üzenetek az email boxba. Nem értettem, mi ez, csak azt láttam, hogy többen hozzászóltak a képhez. ViKING volt a negyedik. Pár nap alatt azért elkezdtem kiokosodni, miként is működik ez, és azt láttam, hogy ViKING az egyik legtöbbre hivatott, kreatív emberke ott, s ő volt az, aki sokáig egyike volt a legnépszerűbb, és legsokoldalúbb fotográfusoknak. Azért, mert jó, átkozottúl jó. Most ide kell biggyeszteni, hogy volt, ami annyira abszurd. Őszintén remélem, hogy van átjárás a szférák közt, mint ezen az első képen.

Ancona, délután. A Nap magasan állt, szinte vakított mindenütt, kész csoda, hogy a diafilm hajlandó volt tolerálni ezt a színhőmérsékletet. Valószínűleg ez a lyukkamerának köszönhető. A forróság elől szinte mindenki a hűvös szobafalak mögé menekült. Egy lélek sem járt az utcákon, magamat kivéve. Kissé szürrealisztikus volt a kép, mintha egy elhagyott városban mászkáltam volna, s szinte én lepődtem meg a legjobban, amikor egy kávéző napernyői alatt halandó embereket pillantottam meg. Csendesen és nagyon lassan szürcsölték italaikat. Azzal a fajta lassúsággal, amelyből kiszámítható volt, hogy órák múlva fognak csak továbbténferegni Ancona forróságtól fűtött utcáin. Addigis az egy kávé, egy grappa ritmusában pihegtek a kávézó árnyas hűvösében.

Homoknő

Kefalonia, Lassi. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően belefutottunk Kefalonián egy magyar családba, akik valahová nagyon siettek. Mint kiderült, a sziget másik oldalára, Lassiba, ahol, amint az internet is megírta, csodálatos tisztaságú a Jón-tenger. Más dolgunk nem lévén csatlakoztunk hozzájuk, és 40 perc gyaloglás után csakugyan feltüntek Lassi öblei, amelyek felülmúlták a várakozásainkat. Ilyen tisztaságú tengerben még nem úsztam, a víz alatt 25-30 méter volt a látótávolság, a part tele volt öblökkel és barlangokkal. Egyik utitársunk szobrász lévén rögtön neki is állt egy homokszobor elkészítésének. Kezdetben mosolyogva, később egyre inkább hüledezve figyelte az alkalmi nézőcsoport az egyre inkább kialakuló fekvő női homokszobrot. Miközben az alkotó forgolódott a kialakuló szobor körül, szinte mindenkit magával ragadott a folyamat. Hevesen gesztikuláltak, mutogattak, megjegyeztek részleteket. Na ezt a pillanatot nyújtottam el, a felismerhetetlenségig roncsolva egy 5 másodperces expóval. A szobrász épp pozíciót váltott, és a "homoknőt" ilyenformán eltakarja. Ami maradt a szemlélők, nyár, meleg, és némi hangulat.

Feredés

Fürdőzés a Costa Classica "gigantikus" medencéjében:-) A Nap perzselőn sütött, az embernek nem nagyon akaródzott kilépni a szabad ég alá, nemhogy napozóágyon fetrengeni. A gyerekek azonban különleges immunitással, és intenzitással ellenálltak a józan ész diktálta korlátozásoknak, és önfeledten fürödtek a hajó medencéjében. Bevallom, kétszer én is bemerészkedtem, de rájöttem, nekem a nyílt víz, a tenger több örömöt nyújt, így a későbbiekben csak arra koncentráltam, hogy oda eljussak.

Costa Cruise

8 napig utaztunk ezen a hajón, s közben bejártuk az Adriai-tenger vidékét. Triest-Ancona-Dubrovnik-Korfu-Kefalonia-Kotor-Split-Triest volt az útvonalunk, s azt kell, hogy mondjam: jó volt. Hajónk mindig éjszaka ment, s reggelre mindig egy új országban ébredtünk. Ilyenkor jó alaposan megreggeliztünk, majd nekivágtunk az adott várost felfedezni. Hátamon a lyukkamerák nem jelentettek elviselhetetlen terhet, s ráadásul attól sem kellett tartanom, hogy lemerül az elem vagy megtelik a memóriakártya a fakamerákban. Mindenféle filmet vittem magammal, Orwo 25 ASA-ást, Fortét, Kodak diákat, amit csak találtam otthon. Mindazok ellenére, hogy sokszor délben vagy tűző napsütésben csatangoltunk a helyszíneken, a filmek igen derék módon viselkedtek, magyarán nem vagy alig exponálódtak túl, igaz igyekeztem is pontosan mérni az időket. Az az igazság, hogy számomra ez az ún. LO-FI technika, tehát az alacsony rajzú fényképezés kezd becsípődni, egyre többet és kizárólagosan szeretm alkalmazni. Persze az egyáltalán nem biztos, hogy másnak is akkora élmény ezen képek nézegetése, de egynek biztosan az. Nekem. És lehetek annyira önző, hogy ez sokszor elég:-)

Ancona, 2012 júliusa. Sziesztaidő, délután 3 óra, vasárnap. Szinte beleül a  tikkasztó meleg a házak közötti szűk sikátorokba is. Ezt elkerülendő a spaletták mindenütt behúzva, leeresztve. Életnek alig van valami jele. Egy moped áll a szemközti utca végén, talán egy-két óra múlva jön érte valaki. Pár kóbor turista rója kitartóan Ancona utcáit, térképpel egyik kezükben, s egy ásványvizessel a másikban járnak-kelnek. Vajon mikor alakult át úgy az emberek utazási kultúrája, hogy egy-két jó szó, egy kávé helyett üres utcákat, templokat nézegessenek, hogy kommunikáció nélkül próbáljanak meg élményekhez jutni?

Programajánló hétvégére

Most egy kicsit magam felé is hajlik a kezem. Ha még nem lenne programotok, viszont van szabad, eltöntendő időtök, akkor sok szeretettel meghívlak titeket szombaton Vácra, a Váci Vigasság keretében rendezendő camera obscurás kiállításra.

Pocem

Noszvaj mellett-felett találhatóak az erre a területre igencsak jellemző sziklalakások. Ezeket 30-40 éve még használták. Közös nevezőjük, hogy a környék hegyeit alkotó tufa kőzeteibe faragták őket. Ezen barlanglakások egy részét kezdte el pár szobrász átalakítgatni, továbbfaragni. Pocem néven megszületett, egy helyi alkotó-kiállítói terület, ahová táborokat szerveznek, csoportokat vagy látogatókat fogadnak vagy ahol épp faragnak a mesterek. Érdemes megnézni!

Lánchíd (már megint)

Nemrég hallottam egy japán fotográfusról, aki egész életében csak a Fuji hegyet fényképezte, mégis megkerülhetetlen, elismert alkotó, művész. Könyvei jelennek meg, a téma fő megörökítője. Na most ettől távól vagyok:-), párszor fotóztam lyukkamerával a Lánchidat. Mindenesetre az ilyen ipari műemlékeket mindig érdemes megpróbálni megörökíteni, hátha valami érdekes jön ki belőle. Még az is lehet, hogy egy komplett anyagot készítek belőle.

Vive la France

Először próbáltam ki az instant alapanyagokat, s kellően el is töketlenkedtem az expót. De az érzés, hogy azonnal, kontrollálhatom az amúgy csak elképzelt képet, az egy kicsit felvillanyozott. Persze erre lehetne azzal riposztozni, hogy akkor mi a fenéért nem digitális technikát használok, hisz ott adott a visszanézés lehetősége? Nos, a technikát, a lyukkamerázást, viszont nem szerettem volna feladni. Az instant anyag felbontása, amint egy barátom felvilágosított, nagyjából 50vonal/mm, ami pont ideális ehhez a fotózási ághoz. Cserébe igen érzékeny a nyersanyag, illő pontosan exponálni. Na, ezt még gyakorolni kell.

Fényben ázva

Régóta ki szerettem volna próbálni a 4x5 inch-es Zero kamerámon található Zone plate funkciót. Ez egy kis fólia darab, ami a lyuk elé van rögzítve. Ezen az áttetsző fólián koncentrikus körök találhatóak, amelyek hasonlatosak a Duto lágyító szűrőn fellelhetőekhez. Ez sikeredett vele.
2012. 05.19.  Kaptárkővek Bogács mellett
Modell: Tünde

Lápvidéken

Rég voltam Vácon, talán általános iskolás koromban. Azóta jobbára csak átautóztam rajta. Így nem tünt fel, mert nem is tünhetett fel, hogy Vác is rendelkezik azzal a jóértelemben vett kisvárosi attitüddel, ami élhető, nyugodt városka benyomását sugallja első pillantásra. Kellemes barokk városka, nincs alapzaj, dübörgés, és a központtól 10 percre található a tanösvény, ahol ez a kép is készült. Ez amolyan lápos terület, hosszú stégrendszerrel, ahol el lehet sétálgatni napközben. Persze az elvetemült fotósokat másra is csábítja ez a rész. Óvatosan lemásztam a stégről és felállványoztam magam. Kicsit izgultam, hogy ne induljon meg alattam a láp, de megkímélt végülis. Mondjuk akkor még az esők előtt álltunk. Kilenc másodpercre volt szüksége a kamerának, hogy rögzítse jól-rosszul ezt a képet.

Oszlopok közt

Vác. Lyukkamerás világnap. 2012.04.29

Árterület

Ez a kép is a Wppd alkalmából készült. Helyszín a váci árterületen található tanösvény. Eredetileg színes negatívra exponáltam, ezt konvertáltam fekete-fehérré. Némiképp vágtam a 4x5inch-es negatívból, leginkább alulról.

WPPD 2012

A múlt hétvégén, vasárnap volt az ez évi lyukkamerás világnap. Ez alkalomból Vácon és környékén csatangoltunk. Ezt a képet az ártéri tanösvényen követtem el 4x5 inch-es Fuji negatívra, 50mm fókusztáv mellett 176-os blendeértékűnek megfelelő lyukkal, az átmérője (0,28mm).

Sírkert

A tél utolsó lehelete

Remélhetőleg az utolsókat rúgja a tél.

Alkony

Mindennap ott a lehetőség, valamit másképp látni vagy épp láttatni. A világ változik, és mindannyian részesei vagyunk a változásoknak. Csak észre kell venni a kis semmi pillanatokat.

Nádas

Az idei első horgászat üres perceiben elütöttem az időt némi lyukkamerázással. A halak is jól érezték magukat:-)

Az öreg fa esete az öreg filmmel

A napokban egy kuriózumnak számító öreg filmet kaptam egy ismerősömtől.  Egy ORWO NP 15-ös (25 ASA-s) filmet. Kíváncsivá is tett, mit tudhat egy 1995-ben lejárt, s ki tudja hol tárolt film. Az alacsony érzékenységből adódóan szép hosszan exponálhattam, s jó hosszan hívtam is elő a filmet, amely előhíváskor érdekes arcát mutatta. A film valami furcsa, sajátos szimbiózisba keveredhetett a hátsó takaró papírcsíkkal (rollfilmeknél van ilyen is), és egész érdekes kis mintázatot kapott a negatív. Majd beszkenneltem színes filmként, akkor meg ezt az árnyalatot hozta, így ennél a képnél csupa véletlen faktor játszott közre. Nem nagyon bánom:-)

Nyílásban

A hétvégi múzeumlátogatás pozitív hozadéka, hogy elkészült ez a kép, fizetett statiszta lányommal. Egy kávémba és egy sütibe került a Lotz kávézóban, de erről később. Érdemes volt magammal vinni a 4x5 inch-es lyukkamerát az extra látószög miatt. A magazinba Foma 100-as film került, amit a Foma saját hívójában keltettem életre.

Szivaros Margit

A régi idők emlékére elővettem az egyik legelső lyukkamerát és beletöltöttem Forte 6x9 cm-es síkfilmet. Foma hívóval együtt ideális párosítást alkotnak, kellőképp szemcsés lett a felvétel. Szerencsére a szemcse a barátunk!:-)

Indigó fotó

Szép idő volt hétvégén, amolyan sétálós, kirándulós vagy épp városban csavargós. Csnege lányommal kettesben maradtunk, ezért gondoltam, teszünk egy múzeumi túrát is, a városi mászkálás mellett. Mivel egy kamaszt nem annyira könnyű hétvégén a művészetek elé vonszolni, ezért úgy döntöttünk, hogy leginkább a fényképek érdeklik manapság. Végignéztük a kínálatot, és két helyszínt lőttünk be magunknak: a Szépművészeti Múzeum Indigó Fotó névre hallgató tárlatát, és a Mai Manó Ház kiállításait. A Szépművészeti Múzeumban, mielőtt a nevesített tárlathoz értünk volna, még átnéztünk néhány spanyol és németalföldi XVI-XVII. századi festőt, majd odaértünk a meghírdetett Indigó Fotóhoz. Ez konkrétan két 12 nm körüli szoba volt, benne 40-50 igazolványkép-szerű felnagyított portéval, ők az Indigó Csoport tagjai. Ezenkívűl egy leírást is találtunk a falon, ami leírja a csoport történetét, céjait, és hitvallását. És ennyi. Most túl azon a tényen, hogy az embert már semmi sem lepheti meg manapság, azért mégis azt éreztem, hogy ez így  erős. Ott álltam a kamasz lányommal, aki nem értette miről is van szó, és én nem tudtam semmi értelmeset hozzátenni az értetlenkedéséhez. Kimentünk a szobákból, megnéztünk még pár festményt, és elmentünk sétálni, elvégre jó idő volt az utcán. Csak a szobákban volt valami lila köd.

Melegváró

Azt hiszem, most már jöhetnek a melegebb napok. Legyen melegebb és főként legyen több fény!

Madarak

Fejünk felett a tér
-véljük rögeszmésen-
hatalmas és üres.
Pont annyit ér,
mit képzelőerőnk bír.
Pedig
csalhatatlanságunk sokszor tétova,
vak és süket.

A Lét elviselhetetlen könnyűsége

Adva volt valami, ami évtizedekig működött, aztán az ember elkezdett változni. A másik ember meg félni kezdett, félteni, és úgy döntött, nem akar félelemben élni. Ezért rácsokat kezdett húzni maga köré, majd a rácsra újabb rácsot, mert a régin is átmásztak az illetéktelenek. Így múlik egy kor dicsősége. Régebben, ha az embernek kedve szottyant, benézhetett a lépcsőházakba, manapság a kapualjak alkalmi szállóhelyek és vizeldék, s a lakók, életterüket jogosan védendő, zárakkal, rácsokkal próbálják megtartani egyre szűkülő életterüket. A módszer egy pont után nem számít, és ezt a pontot már rég átléptük.

Fagy

Jégzajlás a Dunán

Múlt hét szerdán, a mínuszok csúcsán, gondoltam megörökítem a jégzajlást. A Szépvölgyi úti HÉV megálló alatt pont van egy ív a Duna folyásvonalán, így ott fel szoktak torlódni a jégtáblák. Reggel 8 körül senki sem mászkál ezen a szakaszon, ezért egy jó félórát el tudtam piszmogni a lyukkamerával. Fél órát követően már igencsak fáztam, ezért befejeztem a fotografálást. Búcsúzóul még lefotóztam a beállításomat, hogy megmutassam, milyen lehetett volna, ha... :-) A lyukkamerában régen lejárt Forte portraitpan film volt, amit Foma hívóval keltettem otthon életre. Az expozícióra két-három másodpercet mért a fénymérő, ezt a kompenzációval feltornáztam 12 szekundumra.

Kamasz

Szofi

Újabban egymásra exponálok, nem direkt, véletlenül. Lassan ez lesz a védjegyem:-)

Az első

Itt van az első tesztkép a 4x5 inch-es Cambo kamerámmal. Az első fecske:-) Ahhoz képest, hogy 40 percig állítgattam be a kamerát...de végsősoron gyakorlat teszi az embert:-)

Lyukkamera kereső

Sziasztok!

Gondoltam megosztom veletek miként is néz ki egy originális, sufnituninggal készült kereső a lyukkamerához. Receptek: végy egy kukucskát barkácsáruházban, aplikáld rá a lyukkamerádra, exponálj, hívd elő, majd a kész negatívot a gép mellett tartva kezdd el a nem látható részeket letakarni. Ha ez kész, szépészeti eljárásnak is alávetheted, és egy kisfilmes tubusba öltöztetheted:-). Ha sok időd és filmed van, valamint az állványod sem mozdul gépestűl onnan ahová állítottad, akkor a kereső pontosítását egész szépen el tudod végezni:-). Íme az enyém:

Közel sem tökéletes, kb. 70%-os pontosságú, de a semminél több, s elég jó támpontokat ad.

Napi betevő

"Aki kifelé néz álmodik,
  aki befelé, felébred".

              Carl Jung

Jó reggelt Mindenkinek!

Peberl See

Ősz, Ausztria, és egy csendes pillanat.

Vízkereszt elé

Pár nap múlva Vízkereszt. Ilyenkor szoktuk leszedni a karácsonyfát. Amikor ezt a fenyőt "lyukaztam", eljátszottam a gondolattal, vajon mekkora létrát kellene a fához hozatni:-)