Horizont

Két hétig a szokásos balatoni ingerszegény környezetben próbáltam kiegyenesíteni az agytekervényeimet. Elég sokat lyukkameráztam, azonban azok a képek még csak az előhívás előtti fázisban vannak, ezért, gondoltam berakok egy szokásos magasparti felhős képet, a la mikro 4/3:-). A kép neutrális szűrővel készült, elkerülendő a hatalmas kontrasztokból adódó kiégéseket, eredetileg színesben, majd PS-ben átkonvertáltam fekete-fehérré. Szombatra jött meg az a hűs szél, amit már sokan vártak, számomra azonban erősebb lett a kelleténél, mert ebben a szélben már nem tudtam pecázni, így kattintottam párat.

Újra fazonírozva

Skócia, Glencoe-völgye. Annak idején alig több, mint tízperces megállást engedélyezett az idegenvezető, ami-tekintve, hogy egy Fuji 6x9-es géppel fotografáltam, külön fénymérővel- épp elégséges volt, elegendő semmiképp. Elkészült a kép színes nyersanyagra, nem volt izgalmas. Aztán elkezdtem konvertálgatni, és sikerült egy egész tisztességes fekete-fehér változatot elkészíteni, még nyertem is vele valamit. Aztán ma ráakadtam egy régi CD-n a képre (sürgősen vegyetek külső vinyót, mert erről is alig bírtam a képet leimádkozni), szóval ráleltem és átdolgoztam ilyen barna duplex hatásúvá. Lehet, hogy következő lépésként visszaszínezem?:-)

Foci VB

Foci VB-ezt meg kell nézni!

Marco Zelmer

Ezúttal nem a saját lyukkamerámat mutatom meg, hanem egy német úriemberét, Marco Zelmer-ét.

Ez egy 5,5x17 cm-es panoráma lyukkamera, amely jócskán szélesebb, mint pl. az általam is használt Zero 612B. Jó időben az expozíciós idő 7 másodperc, rossz időben ez hatványozódik. Számomra azért érdekes ez a formátum, mert annyira széles a kép, hogy szinte nem is egy képként nézem, hanem történetként.

Folyamatot látok, történést a megdermesztett időben, amihez ez a széles látószög nyílvánvalóan hozzájárul. Ahogy végigpásztázom Zelmer képeit, ottragadok és pillanatainak részeseivé válok.

Akit bővebben érdekelnének képei:

Marco Zelmer

Piros ernyő

Sokszor az ember megmagyarázhatatlan dolgokat is képes lefotografálni. Egy fényfoltot egy ernyőn:-)? Mégis a hétköznapokban lehet, hogy ezek a kis lükeségek lökdösnek tovább, mert kell valami, ami a játékhoz visszavisz. Általában keveset játszunk. Mindent készen kapunk magunk körül, és nem áldozunk időt magunkra, csak az elvárásainkra. Mert ennek vagy annak meg kell lennie, vagy ezt most el kell érni. Tűzz ki célokat, gyerünk csináld tovább....és a többi. Fordítsunk egyet. Állj meg! Nézz magad körül, és értékeld. Szeresd a kis semmi pillanatokat, amikor elfelejtesz mindent és csak úgy elbambulsz valamin, belerévedsz a semmibe. Mert ez jó. Ilyenkor, amikor az agyad felett átveszik a hatalmat egyéb érzékszerveid, mintha lassítva látnál mindent, de sokkal részletessebben. Miért is írom mindezt? A piros ernyő...

Vihar

Bár volt részünk esőben bőven, ez a kép nem az elmúlt hetekben, hanem tavaly készült. Akkor csapott le a fülledtségben bágyadt budapestiekre ez a vihar, amely a viharos eső és némi jég mellett, hihetetlen mennyiségű homokot hozott magával. Ma ismét fülledtségben ülünk, s bár csak két és fél napos ez a meleg, jólesne egy kis hűs szellő. Esőből azért volt elég...

Szivaros pinhole

 

Az egyik legkedvessebb pinhole-om szivaros dobozból készült, csapatmunkában, Kakuszi Zoli fotóstársam apró, de figyelmes ötleteivel. Adva volt egy szivarosdoboz, ezzel ugye megvolt a fókusztávolságom. Ehhez készült el a 0,23mm-es lyuk, ami igen pontosra sikerült. Ez elég nagylátószöget jelent, hisz 122 fokban látok vele. Ez a 35mm-es fókusztávnál a 6x9-es síkfilmet gond nélkül kirajzolja, a 9x12-esnél már vignyettálna.

Amiért nagyon szeretem, az a sok apró olcsó ötlet, amelyekkel elkészült. A zár pl. egy cserepesvirág kidobásra ítélt fekete műanyag dobozából. Ez az anyag könnyen vágható sniccerrel,  s jól ragasztható pillanatragasztóval. Kivágtunk hozzá egy kis fület, amit ha felhajtunk nyitva a zár, ha lehajtjuk zárva. Ennek rögzítése egy elcsípett gombostűvel történt.

                                        

A dobozba került kartonokból a filmtartó, s hogy ne csúszhasson ki a film belőle, még alá ragasztottunk egy harmónika-szerűen meghajtott fekete, vékony papírt. Ezután kifestettem fekete temperával belülről, s azt gondoltam, hogy elegendő lesz ez, hisz szemre nem nagyon juthatott bele fény a széleknél.

                                            

Aztán kiderült, hogy mégsem, ezért fekete kartonból még fényzáró éleket ragasztottam bele.

                                     

Végül Zoli legyártott hozzá egy állványcsatlakozót, ami a hosszú expókat figyelembevéve nem kis segítség volt.

                                    

Kívülről lekentem valami állagmegőrző lakkal, ez volt a legdrágább befektetés hozzá, a lakk 230 Ft-ba került. Aztán elkezdtem fotózni...

                                                

Ezek 6x9 cm-es síkfilmre készültek, s ezúton is köszönettel tartozom Kakuszi Zolinak.