Amszterdam-Mexico

Az élet adta, a véletlen alakította. Valahogy mégis nekem összetartozik, bár másnak nagy kavalkádnak tűnhet. Az amszterdami főpályaudvar kerékpártároló dömpingje, cselesen belesimulva a Maya Riviera kertjébe. Vagy vica versa...

Blogkalandor

Bécsi Imre javaslatára elkalandoztam ide:
http://www.591photography.com/
sőt volt "képem" hozzá:-)

Várakozás

Hiába a kép, ha nincs rajta emberfia, döglődik. Ilyenkor mindig jó szolgálatot tesz egy magányos várakozó, aki kataton mozdulatlanságában ideális alany a lyukkamera hosszú másodpercei számára.

Árterület

Kopaszi-gát, nyár eleje. Fekete-fehérből avittossá avanzsált kép. Kor-talan, ám lehet nem portalan. Csak egy hangulat.

Csiga (Gyöngyinek)

Ma rájöttem a legfontosabb eldöntendő kérdésre a csigával kapcsolatban. Nem mindegy, hogy a tekeredés melyik vége felé tartunk: oda, ami magába fut, vagy oda amelyik kifele a világba.

Kék gatya

Mit is lehetne ehhez hozzáfűzni? Kórkép. A Lukács-fürdő együtt öregszik a benne gyógyulást végzőkkel? Talán. Az a kék gatya...! Az nem hagy nyugodni. Öregszünk, velünk öregszik élő és nem élő környezetünk is, de... Ekkora méret, azt gondolom viselője az urológusok álma. Biztosra megy. Hol van már a könnyelmű nyarak oldalkötős fecskéje, s hol vannak a délegyházi cinkos pucérkodások! Most a "tuti"a menő. Köldök fölé növő, kék gatya. Viselője akkurátus ember, gondosan odacsippentette a száradást elősegítő spárgához egy kék és egy piros csipesszel. Megjegyzem ez is kórtünet. A ma élő link középutasok nagy része csak "a la natur" ráveti bármilyen  szárítóra, aztán jól megnézheti magát. Meg a szárítandó holmi hűlt helyét, ha jön a szél. De ez a gatya nem repül el! Sicherheit! Maximum leszakad a homlokzattal együtt, mert erre, valljuk meg, nagyobb az esély.

Hol van az nyár?

Azok a meleg nyári napok elég hamar feledésbe merültek. Nem mintha rajonganék a kánikuláért, mert ez így nem igaz, de azért pár fokkal lehetett volna melegebb. Amolyan vénkisasszonyosan. Amikor az ember eldől a fröccsel megspékelt ebéd után egy fa jótékony árnya alatt, és szuszog. A Nap sugarai kicsit elérik a lábfejét és melegítik. Úgy merül álomba, hogy ellassul a világ mellette, az égbolt egy nagy pilla, amely egyszercsak lecsukódik. Egy óránál ilyenkor sohasem alszik többet, s mégis kipihenten ébred. Begombolja ingét, s miközben tétova mozdulatokkal befűzi a cipőfűzőjét, arra gondol, hogy melyik kávézót kellene útba ejtenie. Egy fekete. Olyan erőteljes, bécsi pörkölésű presszókávé. Igen, erre lesz szüksége, könnyű szódával, és egy fél pozsonyi kiflire. Akkor a Hadik-ba kell mennie, ott még megkaphatja amire vágyik...