Csigák

Reggeli kávé, hallal

Mindenekelőtt: Isten éltesse az összes hal jegyben születettet! Ennek örömére évről évre tartjuk meg a munkahelyünkön a Halak napjá-t, amikoris nagy eszem-iszommal köszöntjük a csoportban lévő összes "halat". A 18 emberből 9-et! Tegnap a következőt találtam ki a menühöz: liptói túróhoz kevertem genovai zöld pestót, és ebbe aprítottam medvehagymát, s mindezek mellé hasábba tisztított sárgarépa, uborka és pirítós járt. De hogy a képekről is szó essék: Előző nap Csenge rácsos linzert sütött nekem, s a fel nem használt tésztából még megmaradt egy gombócnyi. Ebből készűlt a képen látható hal, szigorú genetikai elemzés alapján. Nemhiába vagyok horgász:-). Ez egyébként így egy tokféle és egy keszeg keresztezése lehet:-). A kávé meg csak azért került ide, hogy ne akadjon a torkunkon a hal....

Tükröződések

Szombat. Az előttünk parkoló autó motorházteteje.

Vörösmarty és miegymás

Tegnap végre olyankor sütött a Nap, amikor nem az irodában kellett ülnöm, így magamhoz vettem a másfél hónapja beszerzett Olympus OMD-E5 gépemet, és nekivágtam a városnak, egy keveset csatangolni. A Vörösmarty tér becsomagolt szoborcsoportja mindig meghökkentő látványt nyújt, s talán majd egyszer úgy igazán meg tudom fotózni, ahogy szeretném. Ez egy vázlat lett, nem több, egy kis játék.

Ma startol a Szomszéd bár pinholista kiállítása

Sziasztok!

Ma van az a nap, amikor este 6-tól találkozhatunk a Gozsdu udvarban, a Szomszéd Bárban. A képek már felkerültek a falakra, és a sörkínálat sem hagy semmiféle kívánnivalót maga után. Koradélután már teszteltem egy apátsági sört:-) Gyertek el, és érezzük magunkat minél jobban! A. pinholista

Analógisztán

Analóg fotográfiák. Ez a mondat 20 évvel ezelőtt nem bírt volna semmiféle különleges tartalommal. Mára egy hangyányit megváltozott a helyzet. Ránk tört a nagy, digitális forradalom, s mint ilyen, rögtön el is söpört gyakorlatilag mindent, amit analóg fotográfia alatt értünk. Szigetek maradtak. Apró valóságos szigetek, a nagy pixeltenger közepén. Ezeken a helyeken, Robinson Cruso-kként, azaz túlélőkként maradtunk páran, akiknek még mindig örömet okoz az analóg nyersanyag érintése, ismerete, és használata. Amolyan kézműves, pepecselős szerelem ez, az anyag és megjelenítése iránt, azzal a naív álmodozással, hogy még van igény erre, valahol az emberek lelkében. Hadd mondjak el most valamit. Korábban, amikor még mindenki filmre dolgozott, s nem volt rögtön kontollálható a végeredmény, a fotósban mindig ott motoszkált a kisördög, mi van ha valami nem tökéletes.... Amíg elő nem hívódott a film, dolgozott bennünk az izgalmi faktor. Mára ez megváltozott. Azonnal látjuk az eredményt, így ez a fajta izgalmi faktor megszünt. Keletkezett azonban egy másik. Mi van ha a számítógépemmel valami történik? Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, de 30 éve elkezdtünk floppykra archiválni, aztán mágnesszalagokra, aztán CD-kre, aztán DVD-re, pendive-okra, mobilwinchesterekre, és nem látjuk a végét. A legújabb számítógépem már csak pendrive-ot és USB-t fogad.... Míg az eltünőben lévő analóg fotográfia negatívjait bármikor elővehetem, újraszkennelhetem. Nyílván ez kicsit leegyszerűsített így, de mégis, érdemes átgondolni ezt. Addigis nézegessetek analóg képeket! A kiállítás már látogatható a Kultúrkúriában.

Ha innál egy jó sört

és közben még fotókat is nézegetnél...