Bálna

Valamikor nyár végén egy szombat délután fotóztam le  Bálná-t, belülről. Azt gondoltam, tömegeket fogok itt találni, ehhez képest pár ember lézenget csak, Budapest egyik legújabb közösségi és kiállító helyének szívében. Maga a fotózás sem volt zökkenőmentes, mert nem kértem előzetes engedélyt, de miután megígértem, hogy nyomtatásba nem kerülnek a képek, így az őr nagyvonalúan megengedte, hogy exponáljak. Ennek az egy kockának az elkészítése cirka negyedóra alatt meg is volt:-)

Nézz, nézz az ég felé...

Utcazene

Madeira, koradélután. Miután a családtagok egymás kölcsönös megelégedésére külön utakra indult Madeirán, jómagam belevetettem magam a városi poroszkálók csapatába. Ezek azok az emberek, akik ilyenkor megvetik a kirakatok megbámulását, az üzletközpontokat, cserébe viszont az a kényszeres elképzelésük támad, hogy sokat gyalogolva,  a várost jobban felfedezhetik, s az a por is, ami időközben rájuk ragad, az  is hozzátesz valamit ehhez az élményhez. Madeirán rövid idő, és iszonytató energiabefektetés árán megmásztam egy legalább 20 fokos emelkedőt, amelynek a végén egy fekete várat sejtettem, majd kilyukadtam a várfalhoz, anonnan nem jutottam semmerre sem tovább. Így kénytelen kelletlen visszaereszkedtem a tengerszintre, ahol a sétálóutcákon boldogan élte életét a turistatömeg, s az éttermek előtt alkalmi vagy épp szervezett formában utcazenéltek a helyi emberek. Egy kávé, némi latin hangzású gitárkísérettel, ilyen egyszerűen is lehet.

Milánói dóm 3.0

3.0. Először 1990-ben láttam éjszaka, amikor a vasúti pályaudvarrúl elzarándokoltunk gyalog ide, iszonyat hosszan, miközben egy amerikai fiútól kapott sárgarépa volt az össz élelmünk. Másodjára a család, a húsvéti olajág szentelő szentmise közben nézte meg kívűl-belül, alul-fölül. Harmadjára, most nyáron, a hajóutunkról hazafelé jövet bevonatoztunk Orsival a reptérről, azért, hogy csatangoljunk egy kicsit a városban. Ez aztán annyira jól sikerült, hogy kétségkívűl a legbonyolultabb módon sikerült megtalálnunk, miközben szinte koncentrikus köröket leírva megközelítettük. Fáradtan, elcsigázva értünk ki a térre, és mégis, aki látta már őszi napfényben a dóm törtfehér falait, az sokáig megőrzi az emlékezetében.

Roadway

Tanger

Tanger. Egy órányira vagyunk Európától, és mégis mennyire más világ. A szagok, a közeg, minden más. Boglárka lányom nem is tudta feldolgozni ezeket a másfajta impulzusokat, és visszamenekült a hajóra. Csenge ellenben lubickolt ezen újszerű világban. 

Milánó mozgásban

Milánó, kissé bemozdulva. Másként szerettem volna láttatni a dómot, mint ahogy általában megjelenítik, ezért bemozgattam a kamerát exponálás közben.