Hölgy kutyával

Esztendős kép, csaknem. Azóta a hűtőben figyelt a negatív, és várt. Várta társait, s a megvilágosodást:-) Magam is meglepődtem, hogy ez a tekercs ilyen sokáig bírta, ott bent, látens magányában. S ez a hosszas várakozás visszamutatott a régi ántik időkre. Azokra az évekre, amikor minden becsületes család évente egyszer-kétszer vitte el filmjeit előhívatni,  s ezeken a filmnegatívokon egy egész év rajta volt. Kis idő csomag, a kontinúitás. S rá lehetett csodálkozni: né'má', karácsonykor még mekkora volt az öcsi!:-) Most meg termelünk, napi több tekercsnyi digitális filét, ami nem baj, csak más. Másvilág.

A fénykép helye

Mottó: A hanyag fotóst könnyebben utoléri balsorsa, mint a sánta kutyát.
A napokban ismét összeszedtem azon negatívjaimat, amelyeket nem otthoni vegyszerben lögyböléssel terveztem tetemre hívni, és elvittem őket Keve Andrishoz. Nem mondom, volt benne némi kockázat, mert a tekercsek egy része rég lejárt negatív volt, egyet pedig ráadásként két törülköző alatt tekercseltem át egy másik orsóra. De, amíg élünk, remélünk. Hiba volt!:-( Sajnos a négy tekercsből kettő nem üti meg a kutyaszar kategóriát. Konkrétan az egyik egy 90%-os fekete fátyol (ez az áttekercselt), a másiknál pedig a beleérző képességem hiányzott. Hiába mértem fényt, s kalkuláltam expóidőt, a kb. 20 éves Ilford Pan F megmakacsolta magát, s többet kívánt. Nem is tudtam, hogy ez a kis 120-as roll is ilyen fényevő. Elbaltáztam, fényben merítkező véreim!:-) De nem csüggedek, a másik két tekercsen akad még sokkolnivaló:-) Ma este elbújdosom a sötétkamrámban...

Fregoli, a bal(ek)pinhole ördöge

Narancsszüret

Pusztán technikai érdekességként raktam fel ezt a képet. Ez a kép egy Meopta 2,8/80 16mm-es egykori filmes optikával készült. A többi narancs és nyár:-)

Horizont

Két hétig a szokásos balatoni ingerszegény környezetben próbáltam kiegyenesíteni az agytekervényeimet. Elég sokat lyukkameráztam, azonban azok a képek még csak az előhívás előtti fázisban vannak, ezért, gondoltam berakok egy szokásos magasparti felhős képet, a la mikro 4/3:-). A kép neutrális szűrővel készült, elkerülendő a hatalmas kontrasztokból adódó kiégéseket, eredetileg színesben, majd PS-ben átkonvertáltam fekete-fehérré. Szombatra jött meg az a hűs szél, amit már sokan vártak, számomra azonban erősebb lett a kelleténél, mert ebben a szélben már nem tudtam pecázni, így kattintottam párat.

Újra fazonírozva

Skócia, Glencoe-völgye. Annak idején alig több, mint tízperces megállást engedélyezett az idegenvezető, ami-tekintve, hogy egy Fuji 6x9-es géppel fotografáltam, külön fénymérővel- épp elégséges volt, elegendő semmiképp. Elkészült a kép színes nyersanyagra, nem volt izgalmas. Aztán elkezdtem konvertálgatni, és sikerült egy egész tisztességes fekete-fehér változatot elkészíteni, még nyertem is vele valamit. Aztán ma ráakadtam egy régi CD-n a képre (sürgősen vegyetek külső vinyót, mert erről is alig bírtam a képet leimádkozni), szóval ráleltem és átdolgoztam ilyen barna duplex hatásúvá. Lehet, hogy következő lépésként visszaszínezem?:-)

Foci VB

Foci VB-ezt meg kell nézni!

Marco Zelmer

Ezúttal nem a saját lyukkamerámat mutatom meg, hanem egy német úriemberét, Marco Zelmer-ét.

Ez egy 5,5x17 cm-es panoráma lyukkamera, amely jócskán szélesebb, mint pl. az általam is használt Zero 612B. Jó időben az expozíciós idő 7 másodperc, rossz időben ez hatványozódik. Számomra azért érdekes ez a formátum, mert annyira széles a kép, hogy szinte nem is egy képként nézem, hanem történetként.

Folyamatot látok, történést a megdermesztett időben, amihez ez a széles látószög nyílvánvalóan hozzájárul. Ahogy végigpásztázom Zelmer képeit, ottragadok és pillanatainak részeseivé válok.

Akit bővebben érdekelnének képei:

Marco Zelmer