A tél utolsó lehelete

Remélhetőleg az utolsókat rúgja a tél.

Alkony

Mindennap ott a lehetőség, valamit másképp látni vagy épp láttatni. A világ változik, és mindannyian részesei vagyunk a változásoknak. Csak észre kell venni a kis semmi pillanatokat.

Nádas

Az idei első horgászat üres perceiben elütöttem az időt némi lyukkamerázással. A halak is jól érezték magukat:-)

Az öreg fa esete az öreg filmmel

A napokban egy kuriózumnak számító öreg filmet kaptam egy ismerősömtől.  Egy ORWO NP 15-ös (25 ASA-s) filmet. Kíváncsivá is tett, mit tudhat egy 1995-ben lejárt, s ki tudja hol tárolt film. Az alacsony érzékenységből adódóan szép hosszan exponálhattam, s jó hosszan hívtam is elő a filmet, amely előhíváskor érdekes arcát mutatta. A film valami furcsa, sajátos szimbiózisba keveredhetett a hátsó takaró papírcsíkkal (rollfilmeknél van ilyen is), és egész érdekes kis mintázatot kapott a negatív. Majd beszkenneltem színes filmként, akkor meg ezt az árnyalatot hozta, így ennél a képnél csupa véletlen faktor játszott közre. Nem nagyon bánom:-)

Nyílásban

A hétvégi múzeumlátogatás pozitív hozadéka, hogy elkészült ez a kép, fizetett statiszta lányommal. Egy kávémba és egy sütibe került a Lotz kávézóban, de erről később. Érdemes volt magammal vinni a 4x5 inch-es lyukkamerát az extra látószög miatt. A magazinba Foma 100-as film került, amit a Foma saját hívójában keltettem életre.

Szivaros Margit

A régi idők emlékére elővettem az egyik legelső lyukkamerát és beletöltöttem Forte 6x9 cm-es síkfilmet. Foma hívóval együtt ideális párosítást alkotnak, kellőképp szemcsés lett a felvétel. Szerencsére a szemcse a barátunk!:-)

Indigó fotó

Szép idő volt hétvégén, amolyan sétálós, kirándulós vagy épp városban csavargós. Csnege lányommal kettesben maradtunk, ezért gondoltam, teszünk egy múzeumi túrát is, a városi mászkálás mellett. Mivel egy kamaszt nem annyira könnyű hétvégén a művészetek elé vonszolni, ezért úgy döntöttünk, hogy leginkább a fényképek érdeklik manapság. Végignéztük a kínálatot, és két helyszínt lőttünk be magunknak: a Szépművészeti Múzeum Indigó Fotó névre hallgató tárlatát, és a Mai Manó Ház kiállításait. A Szépművészeti Múzeumban, mielőtt a nevesített tárlathoz értünk volna, még átnéztünk néhány spanyol és németalföldi XVI-XVII. századi festőt, majd odaértünk a meghírdetett Indigó Fotóhoz. Ez konkrétan két 12 nm körüli szoba volt, benne 40-50 igazolványkép-szerű felnagyított portéval, ők az Indigó Csoport tagjai. Ezenkívűl egy leírást is találtunk a falon, ami leírja a csoport történetét, céjait, és hitvallását. És ennyi. Most túl azon a tényen, hogy az embert már semmi sem lepheti meg manapság, azért mégis azt éreztem, hogy ez így  erős. Ott álltam a kamasz lányommal, aki nem értette miről is van szó, és én nem tudtam semmi értelmeset hozzátenni az értetlenkedéséhez. Kimentünk a szobákból, megnéztünk még pár festményt, és elmentünk sétálni, elvégre jó idő volt az utcán. Csak a szobákban volt valami lila köd.