Időkerék

Patcán, az erdő közepén találtam ezt a vaskereket. Fogalmam sincs milyen szerkezetbe illett korábban, ott bent az erdőben. Nem kút volt az biztos, mert nem volt a környékén lyuk vagy olyasféle. Odakerült a sűrűbe, és a természet szép lassan visszafogadta magába.

Kovácsolás

Gyöngyi kérésére beteszek még néhány kovácsolós képet.

Kovács munkában

A hétvégét Nagyvázsonyban töltöttem, ahol mintegy látványosságként elmentünk megnézni a helyi kovácsműhelyt. Eredetileg nem terveztem, hogy elviszem magammal a digitális vázat is, de utólag azt mondom, hogy nem bántam meg. Egyrészt csak olyan helyeken fotóztam, ahol esélyem sem lett volna a lyukkamerákkal fotografálni, másrészt ez a kovácsmester kellően markáns egyéniséggel és arccal volt megáldva, és még a fényekre sem panaszkodhattam. Így exponáltam, a Zeiss Distagonnal, s időnként még el is találtam az élességet:-)

Giccs

Manapság erre futja:-(

Vihar

Ma is elkezdett dörögni az ég, hát felmentem a tetőre, kezemben a géppel, és szinte elakadt a lélegzetem a látványtól. Az ég elkezdett sötétedni, elfeketedni, majd kisvártatva a jobb sarokban homokszínűvé változni. Még sohasem láttam effélét. Feltámadt a szél, mindenféle tárgyak, főként leszakított tetőszigetelések repkedtek a levegőben. A kibic szerencséje gondoltam magamban, amikor az Országház  mellett megjelent a szivárvány is. Sokáig nem időzhettem a tetőn, mert pillanatok alatt kitört a vihar, narancsszínű fergetegével ontotta előbb az esőt, majd a jeget. Most mikor e sorokat írom, már csak zuhog az eső, és szirénázik az egész hegyoldal. 

Álom

Mese a gyógyfürdőről

Gyakorta járok a Szent Lukács Gyógyfürdőbe kiáztatni magamat. Az úszás, mint tevékenység, a medencék rövidsége és az idelátogatók korából adódó fürdési szokások miatt nem működik, ezért marad a brüggölés, szaunázás, szemlélődés. Melankólikus ember lévén rezignált nyugalommal veszem tudomásul az idő múlását, a fürdővendégeken, s a fürdőn magán, amely minden folyamatos felújítás ellenére a lassú kimúlás mellett döntött. Az egykor szebb napokat megélt kórházi épületet, már csak szinten tartják, szinte beleöregszik a dunaparti ősfás parkba. A másik oldalon még tart a kitartó küzdelem, felújítgatják időről időre az egyes uszodai szárnyakat, prolongálva úgy 5-10 évig még használatukat. Az igazi érdekesség számomra azért mégis a dunai oldal. A valamikori Európa-hírű kórházi szárny, építészeti látványával, az átkosban hozzátoldott esetlen kultúrteremmel, az aluminiumos javítgatásokkal, az ablakokban madzagon lógó fürdőgatyákkal. S a vendégek is mintha hasonulnának az épülethez, összement testek, az ablakokba ragadt könyöklő fáradt tekintetek. Minek is írtam mindezt? Készítettem egy lyukas képet, és hozzá kellett írni valamit:-)

Ha minden igaz, lesznek még nem lyukas képek is innen.