Kalapos alakos

Olajfaliget

Aki utazott már délre, sokszor rácsodálkozik a kabóca ciripeléstől hangos olajfa-ligetekre. A fák kacskaringós ágaik közé betüremkedő fény sajátos mesevilágot varázsol elénkm amelyet a már említett ciripelés csak felerősít. Mintha valami misztikus, új tájon járnánk, amelyet eddig elzártak előlünk. A déli melegben ropog a talpunk alatt az aljnövényzet,  a fák köré hálók vagy hatalmas nejlonok vannak tekereve, Szüretkor ezekre rázzák, verik le az olajfa termését.

Erőfeszítés

Underground I.

Lefelé haladva a 4-es metró mozgólépcsőjén. Hozzávetőleg 45-50 másodperces lehetett az expozíció,  addig exponáltam, amíg le nem értem az állomásra.

Piros ruha

Tanger lépcsői

Pension lixus

Lixus pension, minden jóval ellátva a Tanger-i Medinában. 

La Sagrada Familia

Botanikus kert

Malagán, a kikötő közvetlen szomszédságában, a parti sétányon alakították ki ezt spontán botanikus kertet, amely nyitott, bárki számára látogatható. Tulajdonképpen ez maga a parti sétány, egy közpark, amelyben bárki kedvére bolyonghat, pihenhet. Olyasmi, mint nálunk a Népliget, eltekintve attól az apróságtól, hogy itt más a törzsközönség. 

Városligeti alkony

Nyár közepén, este fél kilenc körül már a városligeti tavat is eléri az alkony. Lassan, méltóságteljesen tünnek el a fények, jótékony szürkülettel borítva be a kései csónakázókat. A fiatalság persze ezt várja leginkább. A Nap már nem világít, s az esti fények sem világítanak még. Szabad a csók!

Szieszta

Tekintettel a forróságra, visszavonulok hűvösebb éghajlati területre. Mostanra ütötte át a kánikula az ingerküszöbömet, ezért elindulok felfelé, Skandináviába. Egy tanulmány szerint pár év múlva elérhetjük Athén nyári középhőmérsékleti átlagát, ha ilyen mértékben folytatódik a nyarak melegedése... Most szerencsére nem kell megvárnom a következő napokat. Az itthon maradóknak hosszú délutáni sziesztákat javaslok.

Háztetők "kánikulában"

Napok óta riogatják az embereket a hőséggel. Túl azon a tényen, hogy nyáron általában meleg van, és vannak hetek, amikor fokozottabban meleg, (amit én sem szeretek), nehéz megérteni, mi érdeke fűződik  bárkinek is a folyamatos pánikkeltéshez. Beton közt lakom, ami nem a legjobb élettér ilyenkor, de kérem tisztelettel, 30-32 fok még nem a világvége. S nem is az emberi tűrőképesség határa. Azzal, hogy ilyen kifejezésekkel megszórják a médiát: vörös riasztás, döbbenetes hőség, elviselhetetlen kánikula stb. kinek használnak? Felesleges pánikkeltés. Tőlünk délre melegebbek a nyarak.

Ez a kép tavaly készült Montenegróban. Azon a vidéken a nyár mindig forróbb, és mégis valahogy "túlélik" az emberek.

Fák között

Tavaszra várva

Rideg arccal kél a hajnali pára,

a fagyott föld lassan ereszti a tél fogását,

szinte belemar e korai zuzmara szára

minden növénybe, melegedni vágyó fába,

de az ágak közt már látni a tavasz parázsát.

Pocem III.

2012. Pocem. Kint a fokok harminc felett tomboltak, így érdemesnek és hasznosnak tűnt a tufába vájt barlanglakások hűvösébe húzódni. Jobb híján itt bent, vagy bentről fotografáltunk, és nem kis büszkeséggel tölt el, hogy viszonylag tisztességesen kiexponáltam ezt fényérték különbséget, szűrők nélkül. Ez az, amivel egy digitális gép, csak nagy nehézségek árán tudna megbírkózni, és természetesen szűrők használatával. A Portra 400 a kis Zero2000-es lyukkamerán egész tisztességesen teljesített.

Váci stégen

Erdei kép

A kép címe lehetne : A kocsányos tölgy, három gyerek, plusz egy kutya. Csak így túl bonyolult lenne. Pedig a kép nem az :-).

Korfu

Év vége felé járunk, és készítettem magamban egy kis összegzést, mi volt számomra a legélhetőbb időszaka az évnek. Meglepő módon a nyaralás került a lista elejére (:-)), ezért egy Korfu-n készült képet teszek be, magamnak is emlékeztetőül.

Nyári mulatság

Most, hogy beköszöntött a hideg, az ember nosztalgiával tekint vissza a forró nyári napokra, amikor szinte elapadt a Balaton vize is a nagy melegben. Milyenek is vagyunk, sehogy sem jó nekünk... Akkor a forróság miatt szenvedtünk, most meg a zimankó fagyasztja arcunkra a mosolyunkat. Ez kép mindenestre azon nyárvégi napok egyikén készült, amikor a Balaton vízszintje a 0 cm alá csökkent az aligai strandon. Az emberek azonban feltalálták magukat, és lelkesen rohantak le a nedves, homokos partra, és nekiálltak homokvárakat építeni. Tulajdonképpen a természet megint beavatkozott, s kit a moboltelefonja, kit az újságjai, kit a lángosos bódé mellől csalt le, egy közös családi homokvárépítés reményében. A vezető építész persze apa volt, a legtöbb esetben.:-)

A biciklista

A biciklista én voltam. Szeptember közepén, a Kopaszi-gát egyik kerékpár- és gyalogösvényén. A Nap lemenőben volt, kicsit el is késtem az expóval, mert tökölődtem a fényméréssel. Aztán mire megmértem az időt, már csak egy feladatom maradt, jó erősen magamhoz kellett szorítanom a kis Zero-t, kifújni a levegőt, és bízni, hogy nem rázom be túlságosan a lyukkamerát:-).