Lotz-terem

Aki járt régen a Divatcsarnokban, mindig elcsodálkozott, hogy miként kerül egy ruhaosztály mennyezetére ilyen nagyívű remekmű. Persze maga a mennyezeti freskó jóval korábbról származtatható a XIX. század végéről. Közben a világ változott, s még én is vettem itt ruhákat magamnak. Aztán a világ újra változott, s egészen pazar módon felújították az egész épületet. Lotz Károly, Feszty Árpáddal közösen készített freskói igazi ünnepi hangulatot nyújtanak, kiegészítve Róth Miksa üvegablakaival, a most már könyváruházból ide betérőknek. Nyílván nem az a célom, hogy mások helyett okoskodjak itt, egyszerűen szeretek ide betérni egy kávéra. Különösen a nagy bőrfotelekbe. Van ugyanis 6 egészen nagy bőrfotel. Ezekben bele lehet süppedni, szinte elveszni bennük. Egyszer előttem ment el egy idősebb pár, majd félóra múlva visszatértek, s megkérték az addigra magát oda befészkelő úriembert, ugyan álljon már fel egy pillanatra, mert valószínűleg alatta van az esernyőjük. És valóban ott volt:-)

Utolsó napsugarak

Mexico, Xcaret. Ez egy hatalmas botanikus kert és állatrezervátum. Bár a rezervátum szó nem is igazán jó ide. Emellett élménypark lagunákkal, szabadtéri színházakkal, egyszóval elviselhető hely. Ez a kép akkor készült, amikor már túlvoltunk egy kiadós kiránduláson, egy csónakázáson, egy lagunatúrán, és persze a kajálásokon. A kiadós étkezések és élmények megtették hatásukat, jóllakottan és kábán sétálgattunk egy újabb ösvényen, amelyik a Karib-tenger partja felé vitt. Mániákusan szerettem volna még valami érdekfeszítőt fotózni Zero kameráimmal, de a Nap makacsul elindult lefelé a horizonton, s ráadásul felhők úsztak be az égre. Szinte az utolsó pillanatban értünk a dzsungelszerű sétányról egy olyan szakaszra, ahol a Nap utolsókat pislantott. Ekkor készült ez a kép.

Kamaszkorunk közös pillanata

Ritka közös pillanataink egyike a nagykamasz lányommal. Ősz végén az utolsó nyári napsugarak egyikét akartam elkapni ezért kiszaladtunk a Százados út végéhez, hogy készítsünk egy pár lyukkamerás felvételt. Aztán ez a kép mégsem az lett. Ez egy ún. zone plate technika. A ZONE PLATE egy fekete-fehér filmre (magas kontrasztú negatívra v. diára) fotózott fekete-fehér ábra (kiszámítása-szerkesztése nem egyszerű), mely középen egy korongot (kvázi pinhole), tőle kifelé egyre keskenyedő szélességű gyűrűket (akár 10 db.-ot is) tartalmaz. Ezzel fotografálva amolyan Dulovits-Tóth féle lágyító szűrős hatású kép keletkezik. 

Nap, fürdőzés

Darmstadti napsugarak

2010. augusztus, Darmstadt
A pinhole nappal szemben olykor egészen érdekesen viselkedik. Ezúttal a beszűrődő fény egy pitypanghoz hasonlító alakzatot vett fel.

Vadászaton

A közelmúltban életem első vadászatán vettem részt, mint hajtó. A körítés, a hangulat fantasztikus élmény volt, maga a vadászat kicsit fájt. Még jó, hogy csak sétáltam (hajtottam), és néha exponáltam. Az nem okozott lelkiválságot. Szikrázó nap és -19 fok volt, mikor megérkeztünk. Azt hittem odafagyunk az erdőben egy fához, de nem így lett. Rövid eligazítás után kitereltek minket az erdőbe. Szinte jólesett az a levegő, és meglepő módon egy pillanatra sem fáztam. Lehet, hogy az a pár kupica pálinka is közrejátszott ebben, amit előtte felhajtottam:-) A vadászaton végül fácánok és nyulak kerültek puskavégre. Ám bármennyire is fegyelmezettséget és a szabályok betartását igényli ez az ősi elfoglaltság, s lehet, hogy csak a szentimentalizmusommal kevert hamis állatvédelmi ösztön mondatja velem, de sajnáltam a terítékre került jószágokat.

Ék