Melegváró

Azt hiszem, most már jöhetnek a melegebb napok. Legyen melegebb és főként legyen több fény!

Madarak

Fejünk felett a tér
-véljük rögeszmésen-
hatalmas és üres.
Pont annyit ér,
mit képzelőerőnk bír.
Pedig
csalhatatlanságunk sokszor tétova,
vak és süket.

A Lét elviselhetetlen könnyűsége

Adva volt valami, ami évtizedekig működött, aztán az ember elkezdett változni. A másik ember meg félni kezdett, félteni, és úgy döntött, nem akar félelemben élni. Ezért rácsokat kezdett húzni maga köré, majd a rácsra újabb rácsot, mert a régin is átmásztak az illetéktelenek. Így múlik egy kor dicsősége. Régebben, ha az embernek kedve szottyant, benézhetett a lépcsőházakba, manapság a kapualjak alkalmi szállóhelyek és vizeldék, s a lakók, életterüket jogosan védendő, zárakkal, rácsokkal próbálják megtartani egyre szűkülő életterüket. A módszer egy pont után nem számít, és ezt a pontot már rég átléptük.

Fagy

Jégzajlás a Dunán

Múlt hét szerdán, a mínuszok csúcsán, gondoltam megörökítem a jégzajlást. A Szépvölgyi úti HÉV megálló alatt pont van egy ív a Duna folyásvonalán, így ott fel szoktak torlódni a jégtáblák. Reggel 8 körül senki sem mászkál ezen a szakaszon, ezért egy jó félórát el tudtam piszmogni a lyukkamerával. Fél órát követően már igencsak fáztam, ezért befejeztem a fotografálást. Búcsúzóul még lefotóztam a beállításomat, hogy megmutassam, milyen lehetett volna, ha... :-) A lyukkamerában régen lejárt Forte portraitpan film volt, amit Foma hívóval keltettem otthon életre. Az expozícióra két-három másodpercet mért a fénymérő, ezt a kompenzációval feltornáztam 12 szekundumra.

Kamasz

Szofi

Újabban egymásra exponálok, nem direkt, véletlenül. Lassan ez lesz a védjegyem:-)