Milánói dóm 3.0

3.0. Először 1990-ben láttam éjszaka, amikor a vasúti pályaudvarrúl elzarándokoltunk gyalog ide, iszonyat hosszan, miközben egy amerikai fiútól kapott sárgarépa volt az össz élelmünk. Másodjára a család, a húsvéti olajág szentelő szentmise közben nézte meg kívűl-belül, alul-fölül. Harmadjára, most nyáron, a hajóutunkról hazafelé jövet bevonatoztunk Orsival a reptérről, azért, hogy csatangoljunk egy kicsit a városban. Ez aztán annyira jól sikerült, hogy kétségkívűl a legbonyolultabb módon sikerült megtalálnunk, miközben szinte koncentrikus köröket leírva megközelítettük. Fáradtan, elcsigázva értünk ki a térre, és mégis, aki látta már őszi napfényben a dóm törtfehér falait, az sokáig megőrzi az emlékezetében.

Roadway

Tanger

Tanger. Egy órányira vagyunk Európától, és mégis mennyire más világ. A szagok, a közeg, minden más. Boglárka lányom nem is tudta feldolgozni ezeket a másfajta impulzusokat, és visszamenekült a hajóra. Csenge ellenben lubickolt ezen újszerű világban. 

Milánó mozgásban

Milánó, kissé bemozdulva. Másként szerettem volna láttatni a dómot, mint ahogy általában megjelenítik, ezért bemozgattam a kamerát exponálás közben. 

Meghívó

Narancs kék és fehér

Gran canaria, Old Town. Mint egy leírásból megtudtuk a világörökség része. Hozzáteszem, jogosan. Tündéri házak, kanyargós "uccák", elvarázsoló színek. Persze ehhez nem árt a kék ég, ami épp adott volt.

Távolodóban

Tenerifét elhagyva épp csak megvacsoráztunk a hajó étermében, amikor eszembe jutott, hogy megpróbálhatnék készíteni egy "lyukas"felvételt is a hajó hátuljából. Épp csak elkezdett alkonyodni, ezért azt gondoltam, miért is ne. Rohanás a gépért, állványt felállít, fénymérés, és akkor egy kis döbbenet, ugyanis az expó 20 percre jött ki, és szemmel láthatóan a fény szökött el a nagy sötétség irányába. Elkezdtem eltolni az expozíciós időt, hisz itt már nem az alkonyról volt szó, hanem egy alkonyban megkezdett, de teljes sötétségbe átforduló óceánról. Teljességgel reménytelenre váltott minden. Abban reménykedtem, hogy az alkonyi fények még beexopnálódtak annyira, hogy némi értelmes dolog is ki illetve besüljön a színes dia hordozórétegébe. Sajnos nem sok minden maradt meg. Egy fehér kriksz-kraksz, ez lenne a hold fénye. Egy narancssárga sáv, ami az alkonyt hivatott megjeleníteni, és alul a zöldes fehéres félkörív, ami a hajó fénye. Ennyi lett 30 percnyi várakozás varázsa helyett.