A hajó belsejében

Narancs kék és fehér

Gran canaria, Old Town. Mint egy leírásból megtudtuk a világörökség része. Hozzáteszem, jogosan. Tündéri házak, kanyargós "uccák", elvarázsoló színek. Persze ehhez nem árt a kék ég, ami épp adott volt.

Távolodóban

Tenerifét elhagyva épp csak megvacsoráztunk a hajó étermében, amikor eszembe jutott, hogy megpróbálhatnék készíteni egy "lyukas"felvételt is a hajó hátuljából. Épp csak elkezdett alkonyodni, ezért azt gondoltam, miért is ne. Rohanás a gépért, állványt felállít, fénymérés, és akkor egy kis döbbenet, ugyanis az expó 20 percre jött ki, és szemmel láthatóan a fény szökött el a nagy sötétség irányába. Elkezdtem eltolni az expozíciós időt, hisz itt már nem az alkonyról volt szó, hanem egy alkonyban megkezdett, de teljes sötétségbe átforduló óceánról. Teljességgel reménytelenre váltott minden. Abban reménykedtem, hogy az alkonyi fények még beexopnálódtak annyira, hogy némi értelmes dolog is ki illetve besüljön a színes dia hordozórétegébe. Sajnos nem sok minden maradt meg. Egy fehér kriksz-kraksz, ez lenne a hold fénye. Egy narancssárga sáv, ami az alkonyt hivatott megjeleníteni, és alul a zöldes fehéres félkörív, ami a hajó fénye. Ennyi lett 30 percnyi várakozás varázsa helyett.

Botanikus kert

Malagán, a kikötő közvetlen szomszédságában, a parti sétányon alakították ki ezt spontán botanikus kertet, amely nyitott, bárki számára látogatható. Tulajdonképpen ez maga a parti sétány, egy közpark, amelyben bárki kedvére bolyonghat, pihenhet. Olyasmi, mint nálunk a Népliget, eltekintve attól az apróságtól, hogy itt más a törzsközönség. 

Reggeli utazás

Tél végi hűvös reggelek. Állok a Batthyány téren a Hév megállóban és várom a szerelvényt. Lassan befut, és leözönlik róla egy komplett embersereg. Szembe szaladnak velem,  tömör masszaként. Az egész nem tart 20 másodpercnél tovább. Ahogy továbbaraszolok, észreveszem, hogy bepárásodott ablakok mögött, egy lány még az utolsó mondatokat olvassa könyvében.