Lavinakúpok

Pár hete Ausztriában túráztunk a párommal. Egyik este, a helyi túraajánlatokat böngészve, ráleltünk ezekre a lavinakúpokra (lavinakegels), amelyekről először nem értettem, hogy miért ilyen érdekesek. Aztán tovább olvasva a szöveget, kiderült, hogy ezek a kupok, a hegyről a lavinák által lesodort kövekből épültek, mind a 32-en, van amelyik több száz éve, és van amelyik egészen friss, pár évtizedes. Ezek a kúpok, egyrészt megfogják a további lavinákat, másrészt a kövek különleges ásványi tartalmának köszönhetően parányi energia pontokként is üzemelnek. Másnap mikor nekivágtunk a hegyi túránknak, azt gondoltuk, olyan 1-2 méteres átmérőjű kőrakásokat fogunk találni, így igencsak meglepődtünk, amikor 3 órás túra után 7-8 méteres átmérővel, 5-6 méteres magassággal előttünk magasodtak ezek a kőrakások. Aztán továbbmásztunk, de ez már egy másik történet.

Ősz

Még otthon vannak buborék:-)

Jól láthatóan még otthon ül az egész familia, a citrom alatt.

Élt, él, élni fog

Kellemes őszi délután az ember gyanútlanul sétálgat a belvárosban, és egyszercsak kivel atlálja magát szembe. A népek nagy tanítómesterével. Kérlelhetetlen szigorával tekint felénk egy hokedli és bárszék intim kapcsolatából és a szocialista ipari formatervezés jóvoltából létrejött tákolmányról. Emlékszem, Vlagyimir Iljicsnek még általános iskolában a tantermünkben is volt egy szobra, csak valamivel kisebb, gipszből. Addig hancúroskodtunk, amíg egyszercsak megunta, és közénk zuhant. Nagy robaj, ijedtség és szétguruló gipszdarabkák közepette szenbesültünk azzal, hogy aranyszín festékkel lefestett szobor is múlandó. Miként anyámék is megtapasztalhatták, amikor délután hazaszállítottam egy nejlonszatyorban a maradványokat. Pechemre én voltam a hetes, így rám várt a feladat, hogy Lenin karizmáját helyreállítsam:-)
De lám, van még ebből a karizmából elegendő. Ezt megerősíteni látszik a kirakatban Iljics jobb (nekünk bal) válla mögött megbúvó Szabadság szobor(ka), valamint az a tény, hogy ő a fő attrakció. A kép jobb felső sarkában belógó gázálarc és az alatta található kalap, mint kor hangulati kellékek hivatottak asszisztálni a szigorú tekintet mellé.
Azért megnézném azt a vásárlót, aki anyagiakat nem sajnálva megvásárólja, és hazaviszi magával Iljicset, és szellemét.

Piros-zöld avagy menni vagy nem menni

Az idő meg akart állni, ezért meg is állt.
A lámpánál a piros illendően bevárta a zöldet.
S hogy ne válasszunk ezért valami hiábavaló halált,
ki telefonírozott, ki állványról exponált.
Ugye, nem volt is rossz ötlet?

(Bocs)

Utószezon

Nekem múlt hétre csúszott a nyaralás. Különössebben nem szomorkodtam miatta, melegnek meleg volt, a Balaton vize 23 fokos állapotában és a képen is felfedezhető tisztaságában várta, hogy belecsobbanjak. Egy híját irmertem öröminnek még, a túlontúl tiszta vízben  a halak is mélyebbre húzódtak, így a várt horgászsikerek elmaradtak:-). Ez a kép technikailag annyiban különbözik az eddigiektől, hogy a lyuk elé felszereltem egy cokin szűrőtartót, amelybe egy vörös szűrőt helyeztem. Ennek következtében kontrasztossabb, de igen szemcsés képet kaptam. Valamit valamiért-tartja a mondás, s egy lyukkamerás kép esetében nem is illik ezen annyira fanyalogni.

Újpesti körkép

Némiképp fellengzősnek ható cím, hisz három fotó mindössze. Ráadásul nem is én állítottam össze őket ilyen sorrendben (köszönöm Gyöngyi!), csak elkövettem. Ez amolyan "álpanoráma". Egy olyan látvány, amelyet gyerekfejjel játszottunk, mintha néznénk egy pontra, majd becsuknánk a szemünket, fordulnánk egyet, és újra kinyitnánk a szemünk. Újpesti pillanatok hely és időváltoztatás közben, pinhollal.