A kávézókról, már megint

Mit tegyek, ha egyszer kávézókban töltöm el szabadidőm egy részét. Ez a kép egy Starbucks kávézóban készült, Genfben. (Vasárnap ők legalább nyitva voltak.) Itt ittam életem legerősebb fekete teáját, egy kannába kb. egy másfélszeresére nőtt pingponglabdányi teafüvet tettek bele... Amíg ittam a teámat, addig exponáltam egyet, ez röpke félóra volt. A velem sréhen ülő öreg hölgy, piros kabátkájában viszonylag "rendesen" viselkedett, nem sokat mozgott, miként a lába mellett fekvő kutyája sem. Az asztal többi helyén eközben cserélődtek a vendégek, egy gyerek-egy anyuka, két gyerek-egy anyuka, egy babakocsi-egy gyerek-apuka-anyuka. A háttérben látszó alak talán aludhatott:-)

Kikötve

2011. november, Genf, kikötő, napfény, miegymás.

Etetés

Genfben sétáltunk, kicsit éhesen, kicsit elcsigázottan, (hiába no, Tell Vilmos leszármazottai vasárnap pihenni szoktak, nem plázázni, vagy minden utcasarkon éttermekben üldögélni), amikor aznap már sokadjára kiértünk a tópartra. Na és - ez ettől még átlagos urbánus pillanat, gondolhatnánk. Ami egy kissé kiemelte számomra a többi történés közül, az az épp etetésre odavetődött  madársereglet izgő-mozgó vibrálása volt. Rögtön éreztem, ez a téma lyukkamerára termett, ez lett belőle. A kép jobboldala ezúttal nem film- vagy expozíciós hiba, ez Genf jelképe, a magasra fellőtt vízsugár. A színvilágért vállalom a felelősséget, Kodak E100VS lett keresztbe hívva.

Genf, lyukon át

2011. november