Az első 4x5-ös

Ezt a roppant "szellemes" címet azért találtam ki, mert jelen esetben számomra maga a tény fontosabb volt. Mármint az, hogy elkészítettem, majd magam elő is hívtam a képet. Hívni hívtam elő régen épp eleget, a hangsúly a 4x5 inch bekazettázásán, a komponáláson, (sikerült az egyik leghidegebb téli napot kiválasztanom és szakadó hóesést:-), és az exponáláson volt. Majd lefagyott a kezem, mire összeraktam a gépet rutintalan mozdulatokkal, fényt mértem, kihúztam a magazin zárólapját és exponáltam. Aztán mégjobban összefagyott ujjakkal betoltam a magazin zárólapot, szétszereltem és összepakoltam.-) Az egész nem tartott tovább 15 percnél. Endrének ajánlom, aki elévülhetetlen segítséget nyújtott az eszközpark és filmek beszerzésében.

Kávéházi pillanat

Van úgy, hogy az ember új kedvenc helyet talál. Így vagyok most a Divatcsarnok Lotz termében található kávézóval. Az ember belesüpped a hatalmas bőrfotelbe, (amely akkora, hogy legutóbb egy hölgy benne felejtette az esernyőjét, s az úr, aki beleült észre sem vette:-) szóval a szerencsés delikvens (kevés nagy fotel van) helyetfoglal a bőrfotelben és figyel. Közben kávézik is, esetleg. Én figyelni szeretek, ellenni ezzel a teljesen haszontalan tulajdonsággal. Jelen lenni kicsit a kávéház életében. A friss pörkölt kávé illatában olvasgatni vagy elkapni szófoszlányokat. Észrevenni pillanatokat a múlandóság igényével vagy tán épp helyette, mert, hogy idézzem Vajdust: "Nem tart örökké a jelen, de a jelenlét örök lehet..."

Éghasadás

Ez egy nagyon régi képem, ma rátaláltam és gyorsan be is linkelem nektek:-)
Skóciában készült, Edinburgh mellett. Épp teljesítette a társutazós csoportunk napi penzumát, és buszoztunk vissza lakókocsikempingünkbe, amikor megpillantottuk a busz ablakán keresztűl ezt a jelenséget. Ahogy a késődélutáni Nap áthasította a felhőket lélegzetelállító volt. Mivel már közeledtünk a kempinghez, szinte visszafelé számoltam a másodperceket, és amikor egy pillanatra megálltunk, leugrottam a buszról és elkezdtem futni a part felé. Menet közben kapcsoltam be a Sony 717-es gépemet, és persze még ott lógott az oldalamon egy Fuji Gw69-es nagyformátumú gép is, mert miért is legyen egyszerű minden:-) Kettőt exponáltam a Sony-val és kettőt a Fuji kamerával. Ezt a jelenséget azonban csak a Sony örökítette meg így.

Az elmúlás szépségei

Hányszor megyünk el valami mellett, s odapillantva rácsodálkozunk egy-egy részletre, ami sejtet valamit a múltból, annak a kornak maradványaként. Megfog bennünket egy részlet, ami már visszahozhatatlan, most van, egy hét múlva már nem lesz, s nem tolonganak azért, hogy megmaradjon az utókornak. Van ami eredendően szépnek született, s van amit az idő erodál érdekessé. Számomra ez a pici részlet ilyen. Esetleg csinálhatnánk közösen ilyen galériát?

Aréna

Vajdus grafikus hatású képéről jutott eszembe.

Széles sárga

Fagy