Árvíz

Nem bírtam ki, hogy ne csapjak fel én is árvizi turistának. Az egyetlen, ami megnyugtató volt számomra, hogy hasonló lököttel nem találkoztam, magyarán másnak nem jutott eszébe lyukas fadobozokkal rohángálni a Duna partján:-)

WPPD 4.

Ez a kép is a WPPD-n készült, csak kissé soká tartott, míg valami értékelhetőt ki tudtam csiholni belőle. Az történt, hogy balek módon döglött hívóba tettem a kis lelkét, így halovány, szemcsés, beteges lett az előhívott negatív (a tockost már megkaptam magamtól). Mégis bosszantott, hogy ne tudjak valamit kihozni belőle, ezért elkezdtem nyúzni PS-ben, és végül ez a kép született meg. Kicsit sötét, nagyon szemcsés, de az enyém:-)

Ligeti részlet, openarral

Jó rég óta nem vettem már elő, de most pár napja újra beleszerettem ebbe a cseh, ipari remekbe. Meopta Openar 1.8/40 mm - ez áll az optikán, amely valaha egy filmfelvevő gép lencséje volt. Varázsos képi világa van, már nyitott blendével is. Valahol ott egyensúlyoz a lágyító előtétes felvételek, és a kevésbé tökéletes makrólencsék határán, és pont ettől lesz izgalmas. Nyitott blendével egyértelműen produkálja ezt a képi hatást, s alig leblendézve, már elkezd "viselkedni", és rajzolni az optika. Ami persze nem hátrány, s épp ezért portrézni is kíváló ez a lencse.

Színes vagy fekete-fehér?

Ha már kilépünk az analóg filmes fotográfia világából, és betérünk a digitális világ jóval nagyobbra szabott komfortzónájába, óhatatlanúl elkezdünk játszani, a szónak nemesebb értelmében. Egy digitális állomány átkonvertálása a teljes színtartományból a monokróm világba szinte kézenfekvőnek tűnhet, egy, jobbára fekete-fehér nyersanyagra fotografáló ember számára. Kérdés, hogy van-e értelme? Hozzáad-e a képhez, ha elveszünk a színtartományokból vagy épp ellenkezőleg, szűkíti a befogadó mozgásterét. Ennek megítélése, lehet befogadó-függő, vagy dönthet maga az alkotó erről. Azt gondolom, érdemes lehet néha a befogadó közegre bízni ennek eldöntését.

WPPD III.

Bécsi Imre barátom képe megihletett és PS-ben újragondoltam egy képemet. Ez itt az ő remek képe:

Ezekután fogtam az általam elkészített képet, és kicsit megpróbáltam arra a színvilágra hangolni, úgy, hogy mindkét kép eredeti arca megmaradjon. Ez sikerült végül:

Az ötletadó én voltam, így nem plágium, hogy berakom az általam elkészült képet is. Szerintem. Ami a különbség a két kép között, hogy Imre, az általa kifejlesztett technikával "alapból" elkészítette a képet, ami instant anyagra történő fényképezés, lyukkamerával, színszűrők használatával. Amit én követtem el: lyukkamerával fotóztam, színes negatívra, és PS-ben módosítottam layereken a színeken. Egyértelmű, hogy Imréé az elismerés, amit én csináltam, játék volt. A módosítás csak a színvilágra vonatkozik.

WPPD II.

A lyukkamerás világnap projektje, más formátumban és más színvilágban. Szép hosszan lehetett exponálni, 20 másodperc körül, aminek következtében az alig mozgó vízfelület is megelevenedett, élővé vált.

WPPD kép

Megkezdem végre a World Pinhole Photography Day-en készült képek feltöltését.

Erre a napra új kihívást kerestem, és találtam is. Ennek a lényege az volt, hogy papírhajókat hajtogattam, és ezeket eregettük a többiekkel a váci stégrendszer gyorsabb vagy lassabb folyású szakaszain. Érdemes volt játszani velük, egész sor kompozíció született, hol jobb, hol esetlegesebb formában. Íme az első fecske az enyémek közül.