2012. augusztus 24., péntek

Feredés

Fürdőzés a Costa Classica "gigantikus" medencéjében:-) A Nap perzselőn sütött, az embernek nem nagyon akaródzott kilépni a szabad ég alá, nemhogy napozóágyon fetrengeni. A gyerekek azonban különleges immunitással, és intenzitással ellenálltak a józan ész diktálta korlátozásoknak, és önfeledten fürödtek a hajó medencéjében. Bevallom, kétszer én is bemerészkedtem, de rájöttem, nekem a nyílt víz, a tenger több örömöt nyújt, így a későbbiekben csak arra koncentráltam, hogy oda eljussak.

2012. augusztus 16., csütörtök

Costa Cruise

8 napig utaztunk ezen a hajón, s közben bejártuk az Adriai-tenger vidékét. Triest-Ancona-Dubrovnik-Korfu-Kefalonia-Kotor-Split-Triest volt az útvonalunk, s azt kell, hogy mondjam: jó volt. Hajónk mindig éjszaka ment, s reggelre mindig egy új országban ébredtünk. Ilyenkor jó alaposan megreggeliztünk, majd nekivágtunk az adott várost felfedezni. Hátamon a lyukkamerák nem jelentettek elviselhetetlen terhet, s ráadásul attól sem kellett tartanom, hogy lemerül az elem vagy megtelik a memóriakártya a fakamerákban. Mindenféle filmet vittem magammal, Orwo 25 ASA-ást, Fortét, Kodak diákat, amit csak találtam otthon. Mindazok ellenére, hogy sokszor délben vagy tűző napsütésben csatangoltunk a helyszíneken, a filmek igen derék módon viselkedtek, magyarán nem vagy alig exponálódtak túl, igaz igyekeztem is pontosan mérni az időket. Az az igazság, hogy számomra ez az ún. LO-FI technika, tehát az alacsony rajzú fényképezés kezd becsípődni, egyre többet és kizárólagosan szeretm alkalmazni. Persze az egyáltalán nem biztos, hogy másnak is akkora élmény ezen képek nézegetése, de egynek biztosan az. Nekem. És lehetek annyira önző, hogy ez sokszor elég:-)

2012. augusztus 1., szerda

Ancona, 2012 júliusa. Sziesztaidő, délután 3 óra, vasárnap. Szinte beleül a  tikkasztó meleg a házak közötti szűk sikátorokba is. Ezt elkerülendő a spaletták mindenütt behúzva, leeresztve. Életnek alig van valami jele. Egy moped áll a szemközti utca végén, talán egy-két óra múlva jön érte valaki. Pár kóbor turista rója kitartóan Ancona utcáit, térképpel egyik kezükben, s egy ásványvizessel a másikban járnak-kelnek. Vajon mikor alakult át úgy az emberek utazási kultúrája, hogy egy-két jó szó, egy kávé helyett üres utcákat, templokat nézegessenek, hogy kommunikáció nélkül próbáljanak meg élményekhez jutni?

2012. július 26., csütörtök

Programajánló hétvégére

Most egy kicsit magam felé is hajlik a kezem. Ha még nem lenne programotok, viszont van szabad, eltöntendő időtök, akkor sok szeretettel meghívlak titeket szombaton Vácra, a Váci Vigasság keretében rendezendő camera obscurás kiállításra.

2012. július 12., csütörtök

Pocem

Noszvaj mellett-felett találhatóak az erre a területre igencsak jellemző sziklalakások. Ezeket 30-40 éve még használták. Közös nevezőjük, hogy a környék hegyeit alkotó tufa kőzeteibe faragták őket. Ezen barlanglakások egy részét kezdte el pár szobrász átalakítgatni, továbbfaragni. Pocem néven megszületett, egy helyi alkotó-kiállítói terület, ahová táborokat szerveznek, csoportokat vagy látogatókat fogadnak vagy ahol épp faragnak a mesterek. Érdemes megnézni!

2012. július 4., szerda

Lánchíd (már megint)

Nemrég hallottam egy japán fotográfusról, aki egész életében csak a Fuji hegyet fényképezte, mégis megkerülhetetlen, elismert alkotó, művész. Könyvei jelennek meg, a téma fő megörökítője. Na most ettől távól vagyok:-), párszor fotóztam lyukkamerával a Lánchidat. Mindenesetre az ilyen ipari műemlékeket mindig érdemes megpróbálni megörökíteni, hátha valami érdekes jön ki belőle. Még az is lehet, hogy egy komplett anyagot készítek belőle.

2012. június 13., szerda

Vive la France

Először próbáltam ki az instant alapanyagokat, s kellően el is töketlenkedtem az expót. De az érzés, hogy azonnal, kontrollálhatom az amúgy csak elképzelt képet, az egy kicsit felvillanyozott. Persze erre lehetne azzal riposztozni, hogy akkor mi a fenéért nem digitális technikát használok, hisz ott adott a visszanézés lehetősége? Nos, a technikát, a lyukkamerázást, viszont nem szerettem volna feladni. Az instant anyag felbontása, amint egy barátom felvilágosított, nagyjából 50vonal/mm, ami pont ideális ehhez a fotózási ághoz. Cserébe igen érzékeny a nyersanyag, illő pontosan exponálni. Na, ezt még gyakorolni kell.