Surfaces

Pinhole, Pfliegel 618 III., Ilford FP4
 

Zebegény

 

Karantén előtt

Az utolsó olyan hétvégén készült a képa vásárcsarnokban, amikor az még nyitva volt.

Memento

Kiállításmegnyitón

Csoportkép

Thermál

Wellness világ

Dunaszerdahely, Thermal park. Wellness világ a medencében. Nyár, relax.

Olajfaliget

Aki utazott már délre, sokszor rácsodálkozik a kabóca ciripeléstől hangos olajfa-ligetekre. A fák kacskaringós ágaik közé betüremkedő fény sajátos mesevilágot varázsol elénkm amelyet a már említett ciripelés csak felerősít. Mintha valami misztikus, új tájon járnánk, amelyet eddig elzártak előlünk. A déli melegben ropog a talpunk alatt az aljnövényzet,  a fák köré hálók vagy hatalmas nejlonok vannak tekereve, Szüretkor ezekre rázzák, verik le az olajfa termését.

Erőfeszítés

Tanger

Y faktor

Útközben

Ennek a képnek is eredetileg a Világ végén címet terveztem adni, de meggondoltam magam, mert szerintem jobb üzenete van az új címnek.

Leviatán

Split-Spalatum-Spalato

Neve a görög aszpálatosz (= tüskebokor) főnévből ered, de lehet, hogy illír eredetű, és a latin palatium (= palota) főnévhez igazították hozzá, mivel Diocletianus császár 293 és 305 között palotát emelt a kis halászfaluban, és ide vonult vissza.
(forrás Wikipédia)

Igazi dalmát város, kopott-patinás köveivel, régi házaival, napfényével, az Adriai-tenger illatával. Piaca, az óváros mellett található közvetlenül, s nem is igazi túrista az, aki nem vesz az itt kapható gyömölcsök közül.

Háztetők "kánikulában"

Napok óta riogatják az embereket a hőséggel. Túl azon a tényen, hogy nyáron általában meleg van, és vannak hetek, amikor fokozottabban meleg, (amit én sem szeretek), nehéz megérteni, mi érdeke fűződik  bárkinek is a folyamatos pánikkeltéshez. Beton közt lakom, ami nem a legjobb élettér ilyenkor, de kérem tisztelettel, 30-32 fok még nem a világvége. S nem is az emberi tűrőképesség határa. Azzal, hogy ilyen kifejezésekkel megszórják a médiát: vörös riasztás, döbbenetes hőség, elviselhetetlen kánikula stb. kinek használnak? Felesleges pánikkeltés. Tőlünk délre melegebbek a nyarak.

Ez a kép tavaly készült Montenegróban. Azon a vidéken a nyár mindig forróbb, és mégis valahogy "túlélik" az emberek.

Váci stégen

Ancona, délután. A Nap magasan állt, szinte vakított mindenütt, kész csoda, hogy a diafilm hajlandó volt tolerálni ezt a színhőmérsékletet. Valószínűleg ez a lyukkamerának köszönhető. A forróság elől szinte mindenki a hűvös szobafalak mögé menekült. Egy lélek sem járt az utcákon, magamat kivéve. Kissé szürrealisztikus volt a kép, mintha egy elhagyott városban mászkáltam volna, s szinte én lepődtem meg a legjobban, amikor egy kávéző napernyői alatt halandó embereket pillantottam meg. Csendesen és nagyon lassan szürcsölték italaikat. Azzal a fajta lassúsággal, amelyből kiszámítható volt, hogy órák múlva fognak csak továbbténferegni Ancona forróságtól fűtött utcáin. Addigis az egy kávé, egy grappa ritmusában pihegtek a kávézó árnyas hűvösében.

Lánchíd (már megint)

Nemrég hallottam egy japán fotográfusról, aki egész életében csak a Fuji hegyet fényképezte, mégis megkerülhetetlen, elismert alkotó, művész. Könyvei jelennek meg, a téma fő megörökítője. Na most ettől távól vagyok:-), párszor fotóztam lyukkamerával a Lánchidat. Mindenesetre az ilyen ipari műemlékeket mindig érdemes megpróbálni megörökíteni, hátha valami érdekes jön ki belőle. Még az is lehet, hogy egy komplett anyagot készítek belőle.