Ancona, délután. A Nap magasan állt, szinte vakított mindenütt, kész csoda, hogy a diafilm hajlandó volt tolerálni ezt a színhőmérsékletet. Valószínűleg ez a lyukkamerának köszönhető. A forróság elől szinte mindenki a hűvös szobafalak mögé menekült. Egy lélek sem járt az utcákon, magamat kivéve. Kissé szürrealisztikus volt a kép, mintha egy elhagyott városban mászkáltam volna, s szinte én lepődtem meg a legjobban, amikor egy kávéző napernyői alatt halandó embereket pillantottam meg. Csendesen és nagyon lassan szürcsölték italaikat. Azzal a fajta lassúsággal, amelyből kiszámítható volt, hogy órák múlva fognak csak továbbténferegni Ancona forróságtól fűtött utcáin. Addigis az egy kávé, egy grappa ritmusában pihegtek a kávézó árnyas hűvösében.

Homoknő

Kefalonia, Lassi. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően belefutottunk Kefalonián egy magyar családba, akik valahová nagyon siettek. Mint kiderült, a sziget másik oldalára, Lassiba, ahol, amint az internet is megírta, csodálatos tisztaságú a Jón-tenger. Más dolgunk nem lévén csatlakoztunk hozzájuk, és 40 perc gyaloglás után csakugyan feltüntek Lassi öblei, amelyek felülmúlták a várakozásainkat. Ilyen tisztaságú tengerben még nem úsztam, a víz alatt 25-30 méter volt a látótávolság, a part tele volt öblökkel és barlangokkal. Egyik utitársunk szobrász lévén rögtön neki is állt egy homokszobor elkészítésének. Kezdetben mosolyogva, később egyre inkább hüledezve figyelte az alkalmi nézőcsoport az egyre inkább kialakuló fekvő női homokszobrot. Miközben az alkotó forgolódott a kialakuló szobor körül, szinte mindenkit magával ragadott a folyamat. Hevesen gesztikuláltak, mutogattak, megjegyeztek részleteket. Na ezt a pillanatot nyújtottam el, a felismerhetetlenségig roncsolva egy 5 másodperces expóval. A szobrász épp pozíciót váltott, és a "homoknőt" ilyenformán eltakarja. Ami maradt a szemlélők, nyár, meleg, és némi hangulat.

Feredés

Fürdőzés a Costa Classica "gigantikus" medencéjében:-) A Nap perzselőn sütött, az embernek nem nagyon akaródzott kilépni a szabad ég alá, nemhogy napozóágyon fetrengeni. A gyerekek azonban különleges immunitással, és intenzitással ellenálltak a józan ész diktálta korlátozásoknak, és önfeledten fürödtek a hajó medencéjében. Bevallom, kétszer én is bemerészkedtem, de rájöttem, nekem a nyílt víz, a tenger több örömöt nyújt, így a későbbiekben csak arra koncentráltam, hogy oda eljussak.

Costa Cruise

8 napig utaztunk ezen a hajón, s közben bejártuk az Adriai-tenger vidékét. Triest-Ancona-Dubrovnik-Korfu-Kefalonia-Kotor-Split-Triest volt az útvonalunk, s azt kell, hogy mondjam: jó volt. Hajónk mindig éjszaka ment, s reggelre mindig egy új országban ébredtünk. Ilyenkor jó alaposan megreggeliztünk, majd nekivágtunk az adott várost felfedezni. Hátamon a lyukkamerák nem jelentettek elviselhetetlen terhet, s ráadásul attól sem kellett tartanom, hogy lemerül az elem vagy megtelik a memóriakártya a fakamerákban. Mindenféle filmet vittem magammal, Orwo 25 ASA-ást, Fortét, Kodak diákat, amit csak találtam otthon. Mindazok ellenére, hogy sokszor délben vagy tűző napsütésben csatangoltunk a helyszíneken, a filmek igen derék módon viselkedtek, magyarán nem vagy alig exponálódtak túl, igaz igyekeztem is pontosan mérni az időket. Az az igazság, hogy számomra ez az ún. LO-FI technika, tehát az alacsony rajzú fényképezés kezd becsípődni, egyre többet és kizárólagosan szeretm alkalmazni. Persze az egyáltalán nem biztos, hogy másnak is akkora élmény ezen képek nézegetése, de egynek biztosan az. Nekem. És lehetek annyira önző, hogy ez sokszor elég:-)

Ancona, 2012 júliusa. Sziesztaidő, délután 3 óra, vasárnap. Szinte beleül a  tikkasztó meleg a házak közötti szűk sikátorokba is. Ezt elkerülendő a spaletták mindenütt behúzva, leeresztve. Életnek alig van valami jele. Egy moped áll a szemközti utca végén, talán egy-két óra múlva jön érte valaki. Pár kóbor turista rója kitartóan Ancona utcáit, térképpel egyik kezükben, s egy ásványvizessel a másikban járnak-kelnek. Vajon mikor alakult át úgy az emberek utazási kultúrája, hogy egy-két jó szó, egy kávé helyett üres utcákat, templokat nézegessenek, hogy kommunikáció nélkül próbáljanak meg élményekhez jutni?

Programajánló hétvégére

Most egy kicsit magam felé is hajlik a kezem. Ha még nem lenne programotok, viszont van szabad, eltöntendő időtök, akkor sok szeretettel meghívlak titeket szombaton Vácra, a Váci Vigasság keretében rendezendő camera obscurás kiállításra.

Pocem

Noszvaj mellett-felett találhatóak az erre a területre igencsak jellemző sziklalakások. Ezeket 30-40 éve még használták. Közös nevezőjük, hogy a környék hegyeit alkotó tufa kőzeteibe faragták őket. Ezen barlanglakások egy részét kezdte el pár szobrász átalakítgatni, továbbfaragni. Pocem néven megszületett, egy helyi alkotó-kiállítói terület, ahová táborokat szerveznek, csoportokat vagy látogatókat fogadnak vagy ahol épp faragnak a mesterek. Érdemes megnézni!