Hajnali repülés

Dunapart, budai rakpart. Reggelenként gépiesen kecmergek le a HÉV-ről, hogy nekiinduljak a Szépvölgyi út forgalommal dúsított lankájának. Néha azonban, amolyan kispolgári lázadásként adok magamnak 10 percet a rakparton, nézni a Dunát, a kergetődző sirályokat vagy a nagyritkán idetévedő horgászokat. Még nem láttam, hogy itt halat fogtak volna, pedig izgat, hogy mifélét lehet itt horogra keríteni. Nézem a sirályokat. A nagy túlélők, alkalmazkodnak a város minden civilizációs mocskához, sőt abból képesek fenntartani magukat. Talán könnyebb is, mint halat fogni. Lehet, hogy csak mindenben utánoznak minket?

Balaton

Számomra megunhatatlan a Balaton. Mindig új arcát képes megmutatni, s mindig valamivel meg tud lepni. A világosi magaspartról akár minden este képes lennék megbámulni ezt a "giccset", a Nap és felhők játékát, és a naplementét. Tegnap, délután öt órakor botlottam ebbe a jelenségbe. Olyan érzésem volt, mintha a felhők beleestek volna a Balatonba, az ég és a víz összenőtt.