2014. november 19., szerda

Milánói dóm 3.0



3.0. Először 1990-ben láttam éjszaka, amikor a vasúti pályaudvarrúl elzarándokoltunk gyalog ide, iszonyat hosszan, miközben egy amerikai fiútól kapott sárgarépa volt az össz élelmünk. Másodjára a család, a húsvéti olajág szentelő szentmise közben nézte meg kívűl-belül, alul-fölül. Harmadjára, most nyáron, a hajóutunkról hazafelé jövet bevonatoztunk Orsival a reptérről, azért, hogy csatangoljunk egy kicsit a városban. Ez aztán annyira jól sikerült, hogy kétségkívűl a legbonyolultabb módon sikerült megtalálnunk, miközben szinte koncentrikus köröket leírva megközelítettük. Fáradtan, elcsigázva értünk ki a térre, és mégis, aki látta már őszi napfényben a dóm törtfehér falait, az sokáig megőrzi az emlékezetében.