2009. március 27., péntek

Hol is tartunk?


20 éve fényképeztem le ezt a bácsit. Telve voltunk reményekkel, hittel, egy új eljövendő világ várakozásával. Aztán eltelt 20 év és a "nagyúrak"(lásd Orwell: Állatfarm) még abban sem tudnak megegyezni, hogy a trutymóból, amelybe betolták a nemzetet, melyikük fején tapodva vezet a kiút. A bácsik, nénik vajh hol vannak már? S reményeink....?

2009. március 26., csütörtök

Újrahasznosítás. Olvasgatom fotósbibliámat, Dulovits Jenő: Így fényképezek című könyvét, és azt látom, hogy némi leleményességgel, kreatívitással, apró dolgok segedelmével mi mindent megalkotott abban az időben, amikor  még a digitalizmusról nem is hallottunk. Azon kapom magam, hogy önkéntelenül elképzelem, mit kezdene egy ilyen elme a mai világban. S rá kell jönnöm, hogy a film ugyan örök szerelem marad, de a digitális gépek és a számítógépek képességeivel és lehetőségeivel, és persze ugyanolyan kitartó kísérletezéssel kitárul a vizuális lehetőségek tárháza. Nem feltétlenül a manipulációé, inkább az expozíció helyes beállításáé. Dulovits egészen elképesztő fejlesztő és feltaláló elme volt. Nemcsak a DUTO lágyító előtét, vagy a DUFLEX fényképezőgépfűződik a nevéhez, (amelyből itthon 1200 darabot gyártottak, s nem láttak benne fantáziát, bezzeg odakünn...), hanem az általa alkalmazott kiegyenlítő hívás-hosszú expozíció párosítás is. Ennek eredményeképp hihetetlen mennyiségű és és finom szemcsézetű tónust lehetett varázsolni a képekre, s a kiégések és becsukódó részletek ismeretlen fogalommá avanzsáltak. Mit alkothatott volna Jenő bátyám a ma használatos képfeldolgozó szoftverek lehetőségeivel! Számára, aki nem hagyott egyetlen részletet sem feleslegesen elveszni, a tömörítetlen formátum és a változtatható érzékenység maga lett volna a kánaán. Ugyanakkor egy ilyen tudatosan komponáló és megtervező fotográfusnak, nem feltétlenül szükséges  a zoomok világa. Sokkalta inkább a minőség a meghatározó, mint a "gumiobjektívek" gyorsasága. Gyors bárki lehet, minőséget kevesebben állítanak elő. No ezért is lapozgatom naponta a könyvét. Mert a fotográfiáról szól, a szakmáról. Ennek sajnálatos ellentételezését megtekintettem tegnap is a Sajtófotó kiállításon. Lehet velem vitába szállni. Ezt a vitát eldöntendő, üssünk fel 15-25-35 évvel ezelőtti sajtófotó anyagokat, (minél régebbi annál jobb). Aztán beszéljük át a kérdést újra.
Szép napot!

2009. március 25., szerda

Búcsú

Az ember sohasem tervez ilyet, az élet átírja a forgatókönyveket. Ma reggel elhunyt egy sportoló. Egy ikon, egy nagyszerű példakép, leginkább ember. Nehéz ilyenkor vígaszt lelni, a hirtelen űrt kitölteni, hisz minden ember elvesztése fáj. Ha ez egy ereje teljében lévő emberrel következik be, még nehezebben megszokható. Csak remélni tudom, hogy az út, ami most fent folytatódik, számára kijelölt.
Nyugodj békében, Ocskay Gábor!

2009. március 23., hétfő

Alkony

Alcím: Vajdusnak ajánlva. Mert valóban, a lehetőség adott, digitális file-ból is lehet szép fekete-fehér képet konvertálni, csak türelem és próbálgatás köll hozzá. Most már csak azt kellene kitotózni, hogy miként lehetne ezt hasonló minőségben papírra vinni. A  monitorképet tökéletesen visszaadni, szinte lehetetlen. Azért ha van ötletetek, ne tartsátok magatokban! Szép hetet nektek!