2015. szeptember 4., péntek
2015. szeptember 1., kedd
Napok, hetek, hónapok
Kovács Csaba kiállítására
Napok, hetek, hónapok
Néha elhalad mellőlünk az idő
s mi csak állunk tétován,
azt sem tudva hol vagyunk,
elfogy belőlünk az erő.
Hol vagyunk? Valós világ-e ez a lét?
Ha 40 centis távolságból észleljük
egy virtuális világ hamis örömét, s búját
aki gyorsabban reagál kaphat
egy monitorra rajzolt hüvelykujjat, vagy kupát.
S aki nem, úgy érzi lemarad,
mellette a virtuális expressz elhalad,
s nem marad más csak az ember,
tengernyi kétellyel és félelemmel.
Telnek az órák, a napok.
Hol vagyok? Vagyok e egyáltalán?
De hisz van még kezem, szemem, orrom és szám.
Hisz még élek, és tapasztalok.
Látom a színeket, a pirosat, kéket, sárgát,
számban az ízek édesek, sósak,
s kezemmel bármit megfoghatok.
Hallom a zenét, mely dallamos és lágy,
s belülről szétfeszít valami.
Valami, talán a harmónia iránti vágy.
Érezni, élni, tapasztalni akarok,
hisz vannak napok, hetek, hónapok… és talán évek.
Megélni önmagunkat a világban,
ennyire egyszerű a képlet.
Napok, hetek, hónapok
Néha elhalad mellőlünk az idő
s mi csak állunk tétován,
azt sem tudva hol vagyunk,
elfogy belőlünk az erő.
Hol vagyunk? Valós világ-e ez a lét?
Ha 40 centis távolságból észleljük
egy virtuális világ hamis örömét, s búját
aki gyorsabban reagál kaphat
egy monitorra rajzolt hüvelykujjat, vagy kupát.
S aki nem, úgy érzi lemarad,
mellette a virtuális expressz elhalad,
s nem marad más csak az ember,
tengernyi kétellyel és félelemmel.
Telnek az órák, a napok.
Hol vagyok? Vagyok e egyáltalán?
De hisz van még kezem, szemem, orrom és szám.
Hisz még élek, és tapasztalok.
Látom a színeket, a pirosat, kéket, sárgát,
számban az ízek édesek, sósak,
s kezemmel bármit megfoghatok.
Hallom a zenét, mely dallamos és lágy,
s belülről szétfeszít valami.
Valami, talán a harmónia iránti vágy.
Érezni, élni, tapasztalni akarok,
hisz vannak napok, hetek, hónapok… és talán évek.
Megélni önmagunkat a világban,
ennyire egyszerű a képlet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)