2014. december 8., hétfő

Utcazene

Madeira, koradélután. Miután a családtagok egymás kölcsönös megelégedésére külön utakra indult Madeirán, jómagam belevetettem magam a városi poroszkálók csapatába. Ezek azok az emberek, akik ilyenkor megvetik a kirakatok megbámulását, az üzletközpontokat, cserébe viszont az a kényszeres elképzelésük támad, hogy sokat gyalogolva,  a várost jobban felfedezhetik, s az a por is, ami időközben rájuk ragad, az  is hozzátesz valamit ehhez az élményhez. Madeirán rövid idő, és iszonytató energiabefektetés árán megmásztam egy legalább 20 fokos emelkedőt, amelynek a végén egy fekete várat sejtettem, majd kilyukadtam a várfalhoz, anonnan nem jutottam semmerre sem tovább. Így kénytelen kelletlen visszaereszkedtem a tengerszintre, ahol a sétálóutcákon boldogan élte életét a turistatömeg, s az éttermek előtt alkalmi vagy épp szervezett formában utcazenéltek a helyi emberek. Egy kávé, némi latin hangzású gitárkísérettel, ilyen egyszerűen is lehet.