2011. december 31., szombat

Két gondolat, újévre

Minden kedves ide ellátogató vendégnek, alkotónak két gondolatot szeretnék küldeni az új esztendőre, hamuba sült pogácsa helyett, vagy mellé:-)

"A tudatos élet abban különbözik a félelem alapú élettől, hogy más a célja. A félelem alapú élet célja mindig a biztonság keresése. A kreatívitás halála azonban a vélt biztonság keresése. Mi azonban  mindannyian isteni entitással rendelkezünk. Ezért a tudatosság alapú élet célja a játék, az önmegvalósítás, az amiért megszülettél. És bármilyen furcsa: ha vállalod, hogy nem a biztonságot keresed, akkor megleled."

/forrás: Pozitív gondolkodás lap/


"Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja."
    
/Albert Einstein/

Bátor, kreatív, sikeres új esztendőt kívánok Mindenkinek!

Attila

2011. december 30., péntek

A kávézókról, már megint




















Mit tegyek, ha egyszer kávézókban töltöm el szabadidőm egy részét. Ez a kép egy Starbucks kávézóban készült, Genfben. (Vasárnap ők legalább nyitva voltak.) Itt ittam életem legerősebb fekete teáját, egy kannába kb. egy másfélszeresére nőtt pingponglabdányi teafüvet tettek bele... Amíg ittam a teámat, addig exponáltam egyet, ez röpke félóra volt. A velem sréhen ülő öreg hölgy, piros kabátkájában viszonylag "rendesen" viselkedett, nem sokat mozgott, miként a lába mellett fekvő kutyája sem. Az asztal többi helyén eközben cserélődtek a vendégek, egy gyerek-egy anyuka, két gyerek-egy anyuka, egy babakocsi-egy gyerek-apuka-anyuka. A háttérben látszó alak talán aludhatott:-)

2011. december 28., szerda

Kikötve




















2011. november, Genf, kikötő, napfény, miegymás.


2011. december 21., szerda

Etetés




















Genfben sétáltunk, kicsit éhesen, kicsit elcsigázottan, (hiába no, Tell Vilmos leszármazottai vasárnap pihenni szoktak, nem plázázni, vagy minden utcasarkon éttermekben üldögélni), amikor aznap már sokadjára kiértünk a tópartra. Na és - ez ettől még átlagos urbánus pillanat, gondolhatnánk. Ami egy kissé kiemelte számomra a többi történés közül, az az épp etetésre odavetődött  madársereglet izgő-mozgó vibrálása volt. Rögtön éreztem, ez a téma lyukkamerára termett, ez lett belőle. A kép jobboldala ezúttal nem film- vagy expozíciós hiba, ez Genf jelképe, a magasra fellőtt vízsugár. A színvilágért vállalom a felelősséget, Kodak E100VS lett keresztbe hívva.

2011. december 19., hétfő

2011. december 13., kedd

Lavinakúpok












Pár hete Ausztriában túráztunk a párommal. Egyik este, a helyi túraajánlatokat böngészve, ráleltünk ezekre a lavinakúpokra (lavinakegels), amelyekről először nem értettem, hogy miért ilyen érdekesek. Aztán tovább olvasva a szöveget, kiderült, hogy ezek a kupok, a hegyről a lavinák által lesodort kövekből épültek, mind a 32-en, van amelyik több száz éve, és van amelyik egészen friss, pár évtizedes. Ezek a kúpok, egyrészt megfogják a további lavinákat, másrészt a kövek különleges ásványi tartalmának köszönhetően parányi energia pontokként is üzemelnek. Másnap mikor nekivágtunk a hegyi túránknak, azt gondoltuk, olyan 1-2 méteres átmérőjű kőrakásokat fogunk találni, így igencsak meglepődtünk, amikor 3 órás túra után 7-8 méteres átmérővel, 5-6 méteres magassággal előttünk magasodtak ezek a kőrakások. Aztán továbbmásztunk, de ez már egy másik történet.

2011. november 19., szombat

2011. november 16., szerda

Még otthon vannak buborék:-)




















Jól láthatóan még otthon ül az egész familia, a citrom alatt.

2011. október 20., csütörtök

Élt, él, élni fog




















Kellemes őszi délután az ember gyanútlanul sétálgat a belvárosban, és egyszercsak kivel atlálja magát szembe. A népek nagy tanítómesterével. Kérlelhetetlen szigorával tekint felénk egy hokedli és bárszék intim kapcsolatából és a szocialista ipari formatervezés jóvoltából létrejött tákolmányról. Emlékszem, Vlagyimir Iljicsnek még általános iskolában a tantermünkben is volt egy szobra, csak valamivel kisebb, gipszből. Addig hancúroskodtunk, amíg egyszercsak megunta, és közénk zuhant. Nagy robaj, ijedtség és szétguruló gipszdarabkák közepette szenbesültünk azzal, hogy aranyszín festékkel lefestett szobor is múlandó. Miként anyámék is megtapasztalhatták, amikor délután hazaszállítottam egy nejlonszatyorban a maradványokat. Pechemre én voltam a hetes, így rám várt a feladat, hogy Lenin karizmáját helyreállítsam:-)
De lám, van még ebből a karizmából elegendő. Ezt megerősíteni látszik a kirakatban Iljics jobb (nekünk bal) válla mögött megbúvó Szabadság szobor(ka), valamint az a tény, hogy ő a fő attrakció. A kép jobb felső sarkában belógó gázálarc és az alatta található kalap, mint kor hangulati kellékek hivatottak asszisztálni a szigorú tekintet mellé.
Azért megnézném azt a vásárlót, aki anyagiakat nem sajnálva megvásárólja, és hazaviszi magával Iljicset, és szellemét.

2011. szeptember 28., szerda

Piros-zöld avagy menni vagy nem menni











Az idő meg akart állni, ezért meg is állt.
A lámpánál a piros illendően bevárta a zöldet.
S hogy ne válasszunk ezért valami hiábavaló halált,
ki telefonírozott, ki állványról exponált.
Ugye, nem volt is rossz ötlet?

(Bocs)

2011. szeptember 21., szerda

Utószezon




















Nekem múlt hétre csúszott a nyaralás. Különössebben nem szomorkodtam miatta, melegnek meleg volt, a Balaton vize 23 fokos állapotában és a képen is felfedezhető tisztaságában várta, hogy belecsobbanjak. Egy híját irmertem öröminnek még, a túlontúl tiszta vízben  a halak is mélyebbre húzódtak, így a várt horgászsikerek elmaradtak:-). Ez a kép technikailag annyiban különbözik az eddigiektől, hogy a lyuk elé felszereltem egy cokin szűrőtartót, amelybe egy vörös szűrőt helyeztem. Ennek következtében kontrasztossabb, de igen szemcsés képet kaptam. Valamit valamiért-tartja a mondás, s egy lyukkamerás kép esetében nem is illik ezen annyira fanyalogni.

2011. szeptember 5., hétfő

Újpesti körkép











Némiképp fellengzősnek ható cím, hisz három fotó mindössze. Ráadásul nem is én állítottam össze őket ilyen sorrendben (köszönöm Gyöngyi!), csak elkövettem. Ez amolyan "álpanoráma". Egy olyan látvány, amelyet gyerekfejjel játszottunk, mintha néznénk egy pontra, majd becsuknánk a szemünket, fordulnánk egyet, és újra kinyitnánk a szemünk. Újpesti pillanatok hely és időváltoztatás közben, pinhollal.

2011. szeptember 2., péntek

Darmstadti képeslap












Darmstadtnak a szó szoros értelmében is kiemelt helyén a Mathildehöhe-n található az orosz kápolna és az esküvői torony. Nem messze innen az Ernst Ludwig ház díszes bejárata vonzza a turistacsoportokat. A kép baloldali fasorja egy ligetet rejt, ahol érett korosztályok hódolnak a petanque szenvedélyének. A békés öregkor... itt nem lózung. Egy jó félórát nézegettem milyen élvezettel dobálják a vasgolyókat, a szünetekben frissítőt iszogattak, vagy épp kávét. Elképzeltem, hogy a Városligetben eldobok egy vasgolyóbist...

2011. augusztus 16., kedd

2011. június 14., kedd

Időfék











Teszek egy újabb próbálkozást, hátha valaki megszereti:-) Ez egy klasszikus "időfék-kép". Szépen egymásra rétegződnek az idő és tér síkok.

2011. június 3., péntek

Árnyas















A temetőkben mélyebbek az árnyak.
Másképp zajos a csend,
más fohászok szólnak odabent,
s madarak kicsit arrébb szállnak.

2011. május 27., péntek

2011. május 17., kedd

Mólóról

















Na mit szóltok? Három hosszú ó betű egy szóban. Lehet túlszárnyalni:-)

2011. május 9., hétfő

Valami elmozdult











Az állandó, mint mindig beledermedt a valóba.
Nem mozdult a fa, nem remegett a tócsa vize,
s nem akartunk mozdulni mi emberek sem
csak egy kicsit. Épphogy, míg a szerelvény
elhasított előttünk, kifedve a házat,
mint egy paraván, ami vágtat,
hogy végül visszatérjen a megszokott kép,
házak dermedt sora, mely engesztelhetetlenül
tereli az utca népét.

2011. május 5., csütörtök

2011. április 28., csütörtök

Családi kép, másképp

















Ahogyan a pinholista és a pinhole látja:-)

2011. április 25., hétfő

2011. április 13., szerda

Chitzen Itza, Ezer harcos temploma











Amikor elkezdtem utánaolvasni a mexikói piramisok históriájának, akkor derült számomra, hogy ezeknél az építményeknél több történelmi és kultúrkor épült egymásta, az olmék, a tolték, a maya, míg végül némi európai "hozzátoldás" alakította a Yucatán-félsziget építészeti kultúráját. Ez a kép szintén Chitzen Itza-n készült, ahol igazolandó az előző okfejtést, már a piramisok alatt is ásnak. Jól látható volt, hogy már egy alapra emelték a piramist is. Ez a kép az Ezer harcos templomá-t ábrázolja. A kép jobbszélén a kordon, sajnos a legújabbkori következmény. Az utóbbi időben megsokszorozódtak a balesetek, s kénytelenek voltak kötelekkel lezárni ezen építményeket. És nagyon fürgén észreveszik az illetéktelen behatolókat, sajnos.

2011. április 11., hétfő

Kiállításmegnyitó




















A múlt héten kiállításmegnyitón voltunk, a "Premieren". Mint mindig, most összegyűltek "nagy öregek", lelkes középkorúak és a fotográfia iránt fogékonyak. Véleményem szerint az utóbbi évek legfigyelemreméltóbb anyaga gyűlt össze, sok szép, klasszikus fekete-fehér fotográfiával. Ezért, tiszteletből, most én is egy fekete-fehér képet töltök fel, amit ott készítettem.

2011. április 8., péntek

Xcaret



















Mexikó, azon belül a Yucatán félsziget legnagyobb ökoparkja, Xcaret. Nyílvánvalóan a turisták szórakozását szolgálja lagunáival, tengerpartjával, állatrezervátumával, színpadjaival, botanikus kertjeivel. Ami remek benne, hogy méretéből adódóan nem érzékeli az ember a tömeget, naponta többször is teljesen egyedül bóklásztunk, miközben emberek ezreivel volt tele a park. Időnként feltűnt egy-egy maya leszármazott, el sem lehet őket téveszteni, 160cm-es testmagasságuk, napbarnított bőrszínük és mandula vágású szemeik miatt. És még valami jellemző rájuk. Végtelenül előzékenyek.

2011. április 4., hétfő

Napi idézet

Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.

                                                                           /Albert Einstein/

2011. március 27., vasárnap

Esküvő, avagy mint Pilátus a credóba












Mint említettem, az ünneplőbe öltözött násznép és a partra terített ünnepi asztal láttán nem volt nagy ördöngősség rájönni, esküvő készülődik. Szépen kómótosan felállítottam az állványt, és bevártam az ifjú párt. Igyekeztem persze nem zavarni a hivatalos fotográfust, de mégiscsak ott lébecoltam pár percet, magyarán kibiceltem:-). Szerencsére azonban látták, nem vagyok konkurencia, sőt az épp ráérő asszisztenssel jót beszélgettünk, két beállítás  között. Egyébként pont ugyanolyan volt, mint egy itthoni esküvő, csak kicsit kevesebb volt a külvilág felé mutatás. A násznép barátokból állt, és maximum 30-an lehettek.

2011. március 23., szerda

Esküvő a parton











Két fürdőzés közepette a parton mászkáltam, amikor erre a színes napernyős csapatra lettem figyelmes. A meleghez képest elegánsan voltak öltözve, nem beszélve a vödrökben behűtött pezsgőről. Nem kellett hozzá nagy logika, hogy rájöjjek: itt esküvő lesz. Mindenesetre én önfeledten használtam a lyukkamerákat, miközben a társaság azon része, amelyik nem a koktélok fogyasztásával kötötte le magát, azon tanakodott, mi a fenét csinálok ott. Ez az az eset, amikor a kereszthívás átfordította a színeket. Ez a film Provia volt, és egészen másképp reagált a hívásra, mint az Agfa vagy akár Sensia.

2011. március 19., szombat

Lyuk-pillanatok I.










Nem csak panoráma formátumban "lyukaztam" Mexikóban, hanem 6x6 formában is. Persze a négyzet alakú képek más látványvilágot kínálnak, más térhatást, ezért sokkal markánsabb képi elemeknek kell rájuk kerülni, hogy önállóan is megállják a helyüket. Vagy társíthatjuk őket, itt épp ezt próbáltam ki. A perforáció nem sajátjuk, de a képeket itt mégis összefogja. Ez a három kép a hotel és környezetében készült, ezért kerültek egy képre. A kereszthívásnak köszönhetően hihetetlen inzenzítású színeket kaptam. Látszólag teljesen eltérő képek, mégis számomra a hangulatot visszaadják. Tulajdonképpen itt a színek a kapocs a képek között.

2011. március 17., csütörtök

Maya Riviera











Ez a kis laguna vezetett ki a nyílt Karib-tengerre. Első nap gondoldoltam, felkapom a búvárszemüveget és hajrá, irány a nyílt víz. Éppencsak felkapaszkodtam az elől lévő sziklákra, mikorra a hotel fél személyzete a parton volt, és vadul integetett. Mondtak is valamit, de nem nagyon értettem a tenger zúgásától. Később a kedvesem elmondta: No mister, no!- ezt kiabálták. Ugyanis ezen a tengerszakaszon mérges medúza, barracuda és tintahal fordulhat elő. Nem lett volna szerencsés, rögtön első nap találkozni velük:-) A képen látható kis zászlót, rögtön ezután kitették. Mint kiderült, volt figyelmeztető tábla is, csak éppen szelektív látásban szenvedtem:-)

2011. március 15., kedd

Chitzen Itza










Júniusban tudtam meg. Olyan volt, mint amikor valakit nyakon öntenek egy vödör hideg vízzel. Hihetetlen volt, és mégis szinte azonnal elkezdtem barátkozni a gondolattal: Mexikóba utazom! Előttem volt egy kép, a piramisokról, így ez volt a legelső, legkonkétabb kapaszkodó. Odaképzeltem magam a romok közé, amint a lyukkameráimmal ott mászkálok, és keresem a beállításokat. Kezdetektől fogva tudtam, hogy Mexikó "színes" anyag lesz, mármint, hogy zömében színes nyersanyagra fogok dolgozni. Így esett a választásom a színes diapozitívokra, amelyeket keresztbe hívatni terveztem. S lőn. Hazaérkezésem után ezt a változatot hagytam jóvá, mert így még intenzívebb színeket lehetett előcsalogatni a nyersanyagról. Most  lassacskán elkezdem feltölteni a képeket, remélem mások örömére is. Chitzen Itza romjainak összhatását még a temérdek, viszonylag erőteljesen agitáló árus sem tudta elrontani. Persze az érintetlen őserdőből előbukkanó piramisok látványa már csak legenda, mert ugyan egy szál út vezet ide, de a hely maga, már egy nagy skanzen. Ügyesen helyezkedve, azért még lehetett fotografálni is, bár mint megtudtam, a kevés profi egyike voltam. Ugyanis a lyukkamerákhoz egy kis állványt vittem magammal, és mint ilyen profivá avanzsáltam. Igaz ugyan, hogy mellettem kályhacső nagyságú objektívekkel a gépeken csattogtattak a turisták, ám nekik, a helyi őrzőknek, a kis állványom szúrt szemet. Amikor megkérdeztem az őrt, (aki kerékpárján lóhalálában eredt nyomomba), mutatva az állványon feszítő lyukkamera dobozát, hogy szerinte mi ez, nem is tudott válaszolni. Azzal meg már végképp összezavartam, amikor azt mondtam, hogy ez tulajdonképpn szolármérő. Meggyőzhető volt az illető, mert sehol sem találta a kukucskáló nyílást a gépen:-) Minekután nincs is. Így aztán, exponáltam tovább kedvemre.

2011. március 5., szombat

2011. február 28., hétfő

1986-ig














1986-ig 2 forintba került a villamosjegy. A minap ráleltem egyre egy doboz alján, és úgy megörültem neki, hogy rögvest meg is örökítettem. Ez a jegy, huszonöt évvel ezelőtt valamelyik nadrágzsebemben utazott.

2011. február 24., csütörtök

Távolodóban















Kányádi Sándor

Távolodóban


távolra még ellát a szem
de a közeli apróságok
már a betűk is megkívánnak
félkarnyújtásnyi távolságot

és ködösül a távol is
heggyel az ég egybemosódik
és kezded el-elhagyogatni
fontosnak vélt vinnivalóid

süllyedőben emelkedőben
látod a foszló láthatárt is
osztogasd szét amid maradt
ingyen is átvisz ha ki átvisz

s hátra ne nézz kiket szeretsz
a maguk útján nem utánad
mendegélnek akaszd a fára
üresen maradt tarisznyádat

2011. február 12., szombat

Amúr






























Kicsit kapcsolódva a tegnapi témához: ma is szembejött velem az enyészet. Gondolom a képek láttán Vajdus felkapja a fejét, naponta láthatjuk az egykor Amúr nézve keresztelt hajó lassú kimúlását az Árpád híd melletti Duna-ágon. Ez a hajó legalább stílszerűen a vízen pusztul el, s ilyenkor, napos időben még az amúgy lelombozó látvány is "szebb"-nek tűnik. Persze lehet, hogy közelebb érve szomorúbb lenne a kép. Egy, a  hajóval hasonló korú Jupiter 11-es (4/135) szovjet objektív segített a látvány összehozásában, a Hév perontól, a kőfalra támaszkodva. (Kis technikai segítségként: ez a mikro 4/3 érzékelője miatt 4/270-es lencsének felel meg.)

2011. február 11., péntek

Korlenyomat














20-25 évvel ezelőtt a Nagykörút és Rákóczi út környékén voltak a legelittebb üzletek. Aztán a rendszerváltással együtt ezek is elkezdtek erodálódni, s mára egészen siralmas állapotokat mutatnak. Még csak nem is kell különössebben keresgélni. Az ember elsétál az említett környékekre és a 4-5 házon garanáltan lel ilyen korlenyomatokat.

2011. február 9., szerda

Lotz-terem




















Aki járt régen a Divatcsarnokban, mindig elcsodálkozott, hogy miként kerül egy ruhaosztály mennyezetére ilyen nagyívű remekmű. Persze maga a mennyezeti freskó jóval korábbról származtatható a XIX. század végéről. Közben a világ változott, s még én is vettem itt ruhákat magamnak. Aztán a világ újra változott, s egészen pazar módon felújították az egész épületet. Lotz Károly, Feszty Árpáddal közösen készített freskói igazi ünnepi hangulatot nyújtanak, kiegészítve Róth Miksa üvegablakaival, a most már könyváruházból ide betérőknek. Nyílván nem az a célom, hogy mások helyett okoskodjak itt, egyszerűen szeretek ide betérni egy kávéra. Különösen a nagy bőrfotelekbe. Van ugyanis 6 egészen nagy bőrfotel. Ezekben bele lehet süppedni, szinte elveszni bennük. Egyszer előttem ment el egy idősebb pár, majd félóra múlva visszatértek, s megkérték az addigra magát oda befészkelő úriembert, ugyan álljon már fel egy pillanatra, mert valószínűleg alatta van az esernyőjük. És valóban ott volt:-)

2011. január 28., péntek

Utolsó napsugarak

















Mexico, Xcaret. Ez egy hatalmas botanikus kert és állatrezervátum. Bár a rezervátum szó nem is igazán jó ide. Emellett élménypark lagunákkal, szabadtéri színházakkal, egyszóval elviselhető hely. Ez a kép akkor készült, amikor már túlvoltunk egy kiadós kiránduláson, egy csónakázáson, egy lagunatúrán, és persze a kajálásokon. A kiadós étkezések és élmények megtették hatásukat, jóllakottan és kábán sétálgattunk egy újabb ösvényen, amelyik a Karib-tenger partja felé vitt. Mániákusan szerettem volna még valami érdekfeszítőt fotózni Zero kameráimmal, de a Nap makacsul elindult lefelé a horizonton, s ráadásul felhők úsztak be az égre. Szinte az utolsó pillanatban értünk a dzsungelszerű sétányról egy olyan szakaszra, ahol a Nap utolsókat pislantott. Ekkor készült ez a kép.

2011. január 21., péntek

Kamaszkorunk közös pillanata




















Ritka közös pillanataink egyike a nagykamasz lányommal. Ősz végén az utolsó nyári napsugarak egyikét akartam elkapni ezért kiszaladtunk a Százados út végéhez, hogy készítsünk egy pár lyukkamerás felvételt. Aztán ez a kép mégsem az lett. Ez egy ún. zone plate technika. A ZONE PLATE egy fekete-fehér filmre (magas kontrasztú negatívra v. diára) fotózott fekete-fehér ábra (kiszámítása-szerkesztése nem egyszerű), mely középen egy korongot (kvázi pinhole), tőle kifelé egyre keskenyedő szélességű gyűrűket (akár 10 db.-ot is) tartalmaz. Ezzel fotografálva amolyan Dulovits-Tóth féle lágyító szűrős hatású kép keletkezik.