2011. január 7., péntek

Vadászaton




















A közelmúltban életem első vadászatán vettem részt, mint hajtó. A körítés, a hangulat fantasztikus élmény volt, maga a vadászat kicsit fájt. Még jó, hogy csak sétáltam (hajtottam), és néha exponáltam. Az nem okozott lelkiválságot. Szikrázó nap és -19 fok volt, mikor megérkeztünk. Azt hittem odafagyunk az erdőben egy fához, de nem így lett. Rövid eligazítás után kitereltek minket az erdőbe. Szinte jólesett az a levegő, és meglepő módon egy pillanatra sem fáztam. Lehet, hogy az a pár kupica pálinka is közrejátszott ebben, amit előtte felhajtottam:-) A vadászaton végül fácánok és nyulak kerültek puskavégre. Ám bármennyire is fegyelmezettséget és a szabályok betartását igényli ez az ősi elfoglaltság, s lehet, hogy csak a szentimentalizmusommal kevert hamis állatvédelmi ösztön mondatja velem, de sajnáltam a terítékre került jószágokat.