2013. április 26., péntek

2013. április 24., szerda

Ne vágj ki minden fát...

Valószínűleg a blog egyik legszomorúbb bejegyzését kell most megírnom. Úgy érzem magam, mint aki a barátait veszítette el. Még valamikor decemberben valaki vagy valakik, olthatatlan vágyat éreztek az iránt, hogy a Balaton egyik legszebb pontjának, a balatonvilágosi magaspartnak fáit vandál, gyalázatos módon megcsonkítsák, gyakorlatilag tönkretegyék. Amint majd lejjebb látható, a fákat derék magasságban fűrésszel félig bevágták és kidöntötték. Több mint tíz fáról van szó: akácokról, fenyőkről, platánról, és közvetlenül a nyaralónk előtt található vadalmafáról. Némelyikük több, mint harmincéves, de húszévesnél alig volt fiatalabb fa közöttük. Az a beteg elme, aki ezt tette, nem mérlegelt, csonkított, pusztított módszeresen. Persze, miután a magaspartnak ezen a szakaszán szinte csak nyaralók vannak, szinte nulla az esélye annak, hogy bárki is láthatott volna valamit, vagy az elkövetők közül valakit. Az önkormányzatot természetesen felháborította az eset, és (most figyeljen mindenki) a megcsonkolt fákat ott hagyták úgy, ahogy vannak, példát statuálandó, mennyire elvetemült emberek vannak. Ez mind nagyon szép és jó, csak nem elég, hogy előttünk az összes fát kibarmolta egy ösztönlény, még akár kvázi megrendelőként azonosíthatnak az arra járók, vagy kerékpározók. Elfelejtettem írni, hogy a házunk előtt megy el a balatoni kerékpárút, szerencsére sok kerekessel, és rengetegen állnak meg megtekinteni a pusztítást. A következő tekintet az út másik oldala felé esik, ránk. Mi meg magyarázzuk el mindenkinek, hogy semmi közünk az egészhez...
A másik probléma, hogy a facsonkok életveszélyesek, ha rááll egy kisgyerek és elcsúszik konkrétan felnyársalja magát. Talán megfontolhatnák az illetékesek, hogy a biztonság fontosabb, mint a vélt, ismeretlen elkövető(k)-megrendelők ilyetén módon történő leckéztetése. S ami a legnagyobb baj, a fáinkat nem adja senki vissza.











2013. április 22., hétfő