2011. március 19., szombat

Lyuk-pillanatok I.










Nem csak panoráma formátumban "lyukaztam" Mexikóban, hanem 6x6 formában is. Persze a négyzet alakú képek más látványvilágot kínálnak, más térhatást, ezért sokkal markánsabb képi elemeknek kell rájuk kerülni, hogy önállóan is megállják a helyüket. Vagy társíthatjuk őket, itt épp ezt próbáltam ki. A perforáció nem sajátjuk, de a képeket itt mégis összefogja. Ez a három kép a hotel és környezetében készült, ezért kerültek egy képre. A kereszthívásnak köszönhetően hihetetlen inzenzítású színeket kaptam. Látszólag teljesen eltérő képek, mégis számomra a hangulatot visszaadják. Tulajdonképpen itt a színek a kapocs a képek között.

2011. március 17., csütörtök

Maya Riviera











Ez a kis laguna vezetett ki a nyílt Karib-tengerre. Első nap gondoldoltam, felkapom a búvárszemüveget és hajrá, irány a nyílt víz. Éppencsak felkapaszkodtam az elől lévő sziklákra, mikorra a hotel fél személyzete a parton volt, és vadul integetett. Mondtak is valamit, de nem nagyon értettem a tenger zúgásától. Később a kedvesem elmondta: No mister, no!- ezt kiabálták. Ugyanis ezen a tengerszakaszon mérges medúza, barracuda és tintahal fordulhat elő. Nem lett volna szerencsés, rögtön első nap találkozni velük:-) A képen látható kis zászlót, rögtön ezután kitették. Mint kiderült, volt figyelmeztető tábla is, csak éppen szelektív látásban szenvedtem:-)

2011. március 15., kedd

Chitzen Itza










Júniusban tudtam meg. Olyan volt, mint amikor valakit nyakon öntenek egy vödör hideg vízzel. Hihetetlen volt, és mégis szinte azonnal elkezdtem barátkozni a gondolattal: Mexikóba utazom! Előttem volt egy kép, a piramisokról, így ez volt a legelső, legkonkétabb kapaszkodó. Odaképzeltem magam a romok közé, amint a lyukkameráimmal ott mászkálok, és keresem a beállításokat. Kezdetektől fogva tudtam, hogy Mexikó "színes" anyag lesz, mármint, hogy zömében színes nyersanyagra fogok dolgozni. Így esett a választásom a színes diapozitívokra, amelyeket keresztbe hívatni terveztem. S lőn. Hazaérkezésem után ezt a változatot hagytam jóvá, mert így még intenzívebb színeket lehetett előcsalogatni a nyersanyagról. Most  lassacskán elkezdem feltölteni a képeket, remélem mások örömére is. Chitzen Itza romjainak összhatását még a temérdek, viszonylag erőteljesen agitáló árus sem tudta elrontani. Persze az érintetlen őserdőből előbukkanó piramisok látványa már csak legenda, mert ugyan egy szál út vezet ide, de a hely maga, már egy nagy skanzen. Ügyesen helyezkedve, azért még lehetett fotografálni is, bár mint megtudtam, a kevés profi egyike voltam. Ugyanis a lyukkamerákhoz egy kis állványt vittem magammal, és mint ilyen profivá avanzsáltam. Igaz ugyan, hogy mellettem kályhacső nagyságú objektívekkel a gépeken csattogtattak a turisták, ám nekik, a helyi őrzőknek, a kis állványom szúrt szemet. Amikor megkérdeztem az őrt, (aki kerékpárján lóhalálában eredt nyomomba), mutatva az állványon feszítő lyukkamera dobozát, hogy szerinte mi ez, nem is tudott válaszolni. Azzal meg már végképp összezavartam, amikor azt mondtam, hogy ez tulajdonképpn szolármérő. Meggyőzhető volt az illető, mert sehol sem találta a kukucskáló nyílást a gépen:-) Minekután nincs is. Így aztán, exponáltam tovább kedvemre.