2010. május 7., péntek

Kimaradók







Volt két éve egy pályázat, amelyre hatalmas elánnal és nem kevés anyagi befektetéssel készültem. Na innen keserédes a pofáraeseés, s ez be is következett. Akkor becsapva éreztem magam, mert láttam a beválogatott anyagot, s annak jó része számomra vállalhatatlannak tűnt. Persze a zsűri nem én vagyok:-), s a döntésükbe nem volt beleszólásom. Szép is lett volna:-)( Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és most egy ismerősöm járt ugyanígy egy nemzetközi pályázaton. Nem arról van itt szó, hogy az ember egója akkora lenne, hogy ne tudná elfogadni a zsüri döntését, max . értetlenül fogadja. Nem nagy a pinholos(lyukkamerás) kör a világban sem. Pontossabban sokan kipróbálják, de megmaradnak a kezdeti kísérletezés szintjén. És épp ezért bosszantó, ha az ember azt látja, hogy teljesen koncepciótlan, technikailag erősen vitatható színvonalú képek sikeresek, míg amibe energiát fektet az ember, nem viszik át a lécet. Ugyanis a technikára a lo-fi jellemző (ez hihetetlenül alacsony vonbal/mm felbontást jelent, (naná hisz lyukkamera), de ez nem kell, hogy egyben az igénytelenséget is jelentse. Számomra az alkalmazott technika kihívás, hogy tudok-e olyan jellegű képanyagot készíteni, ami kiemeli a camera obscura sajátosságait. Vagy épp szembemenni az elvárásokkal, és olyat megpróbálni láttatni, amire nem feltétlenül tartják alkalmasnak e szerkezeteket. Így voltam az utazásos képekkel is, több hétig utazgattam álvánnyal, és lyukkamerákkal a combinón, és közben exponáltam. A legrövidebb expo 8 másodperc volt, a leghosszabb talán két perc. Az embereket nem izgatta, s nem is nagyon érdekelte, mik ezek a fadobozok és hogy egyáltalán mit csinálok. Három hét alatt egy ember kérdezett rá. Mindenesetre lelkesen exponáltam, viszonylag sok ...használhatatlan képet... Egy lyukkamerának hihetetlenül kevés volt a fény, ne feledjük 140-es a rekesz. Így aztán nekiállhattam a végtelen sok selejtből valamit menteni, ami még menthető. Az itt látott képek, a kimaradók lettek, mert olyan, szűk kontrasztvilággal rendelkeztek, hogy nem lehetett őket használni, vagy épp a kompozíció volt kevésbé sikeres. Ettől függetlenül számomra valamit visszahoznak a napi zötykölődés, "arctalan és monoton" utazás hangulatából. Persze az eredeti pályázati képeanyagot úgy kivágták, mint macskát ...... Túl koncepcionális-mondták. Játéknak mindenesetre jó volt:-)

2010. május 6., csütörtök


Vajdus kedvéért, itt egy 3:2 arányban vágott, eredetileg 4x5 inch-es.
Sántít a kép több szempontból is, a jobboldala becsukódik, s felül is sok. Ez van, lesz jobb.