Gyakorta járok a Szent Lukács Gyógyfürdőbe kiáztatni magamat. Az úszás, mint tevékenység, a medencék rövidsége és az idelátogatók korából adódó fürdési szokások miatt nem működik, ezért marad a brüggölés, szaunázás, szemlélődés. Melankólikus ember lévén rezignált nyugalommal veszem tudomásul az idő múlását, a fürdővendégeken, s a fürdőn magán, amely minden folyamatos felújítás ellenére a lassú kimúlás mellett döntött. Az egykor szebb napokat megélt kórházi épületet, már csak szinten tartják, szinte beleöregszik a dunaparti ősfás parkba. A másik oldalon még tart a kitartó küzdelem, felújítgatják időről időre az egyes uszodai szárnyakat, prolongálva úgy 5-10 évig még használatukat. Az igazi érdekesség számomra azért mégis a dunai oldal. A valamikori Európa-hírű kórházi szárny, építészeti látványával, az átkosban hozzátoldott esetlen kultúrteremmel, az aluminiumos javítgatásokkal, az ablakokban madzagon lógó fürdőgatyákkal. S a vendégek is mintha hasonulnának az épülethez, összement testek, az ablakokba ragadt könyöklő fáradt tekintetek. Minek is írtam mindezt? Készítettem egy lyukas képet, és hozzá kellett írni valamit:-)
Ha minden igaz, lesznek még nem lyukas képek is innen.
A lyukas képek varázsa, hogy mindezt, verbális kiegészítés nélkül sugallják. Így együtt persze más,de egy kicsit eltolja a hatást a "szociós" irányba. De találtam a képen lenyűgözőn lírai, és nagyon jól absztarhálható részeket. Ilyen a tó a növényekkel és a különösen vibráló tükröződésekkel. Szóval várom a további képeket...
VálaszTörlésKipi
VálaszTörlésDolgozom az ügyön!
Tetszik a kép is, a szöveg is. Vitatkozós fajta vagyok, de most esküszöm, nem vitatkozásból mondom, nekem tetszik a történet is. Nekem nem lesz szociós a történet, mert nekem az idő múlásáról szól inkább, nem a nehéz anyagi helyzetről.
VálaszTörlésJa, és azt elfelejtettem mondani, hogy olyan fürdőbe mehetnékem lett tőle. Olyan csodafürdőbe mehetnékem. Láttam kívülről a Kiráylt, és soha nem voltam még benne. Nagyon izgalmas lehet.
VálaszTörlés