Volt két éve egy pályázat, amelyre hatalmas elánnal és nem kevés anyagi befektetéssel készültem. Na innen keserédes a pofáraeseés, s ez be is következett. Akkor becsapva éreztem magam, mert láttam a beválogatott anyagot, s annak jó része számomra vállalhatatlannak tűnt. Persze a zsűri nem én vagyok:-), s a döntésükbe nem volt beleszólásom. Szép is lett volna:-)( Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és most egy ismerősöm járt ugyanígy egy nemzetközi pályázaton. Nem arról van itt szó, hogy az ember egója akkora lenne, hogy ne tudná elfogadni a zsüri döntését, max . értetlenül fogadja. Nem nagy a pinholos(lyukkamerás) kör a világban sem. Pontossabban sokan kipróbálják, de megmaradnak a kezdeti kísérletezés szintjén. És épp ezért bosszantó, ha az ember azt látja, hogy teljesen koncepciótlan, technikailag erősen vitatható színvonalú képek sikeresek, míg amibe energiát fektet az ember, nem viszik át a lécet. Ugyanis a technikára a lo-fi jellemző (ez hihetetlenül alacsony vonbal/mm felbontást jelent, (naná hisz lyukkamera), de ez nem kell, hogy egyben az igénytelenséget is jelentse. Számomra az alkalmazott technika kihívás, hogy tudok-e olyan jellegű képanyagot készíteni, ami kiemeli a camera obscura sajátosságait. Vagy épp szembemenni az elvárásokkal, és olyat megpróbálni láttatni, amire nem feltétlenül tartják alkalmasnak e szerkezeteket. Így voltam az utazásos képekkel is, több hétig utazgattam álvánnyal, és lyukkamerákkal a combinón, és közben exponáltam. A legrövidebb expo 8 másodperc volt, a leghosszabb talán két perc. Az embereket nem izgatta, s nem is nagyon érdekelte, mik ezek a fadobozok és hogy egyáltalán mit csinálok. Három hét alatt egy ember kérdezett rá. Mindenesetre lelkesen exponáltam, viszonylag sok ...használhatatlan képet... Egy lyukkamerának hihetetlenül kevés volt a fény, ne feledjük 140-es a rekesz. Így aztán nekiállhattam a végtelen sok selejtből valamit menteni, ami még menthető. Az itt látott képek, a kimaradók lettek, mert olyan, szűk kontrasztvilággal rendelkeztek, hogy nem lehetett őket használni, vagy épp a kompozíció volt kevésbé sikeres. Ettől függetlenül számomra valamit visszahoznak a napi zötykölődés, "arctalan és monoton" utazás hangulatából. Persze az eredeti pályázati képeanyagot úgy kivágták, mint macskát ...... Túl koncepcionális-mondták. Játéknak mindenesetre jó volt:-)
Így igazodjon ki az ember a zsűrin..máskor meg az az érv, hogy nem érzik a koncepciót :S Érdekes és izgalmas ötlet egyébként. Mielőtt olvastam volna a szöveget, nem gondoltam, hogy ezek is "dobozzal" készültek.
VálaszTörlés"Túl koncepcionális". :D Na ilyet is ritkán hall az ember. A történet nagyon is ismerős, volt részem hasonlóban. Ismervén a "dobozos" munkásságodat, kapásból tudtam, hogy azzal készültek, de nagyon meglepődtem, hogy ezen a helyszínen kattogtattál vele. Amúgy tavaly nyáron én is csináltam egy hasonló anyagot, amely annyiban hasonlít ehhez, hogy a helyszín ugyanez, állvány ott is volt, de DSLR "dekkolt" rajta. Az emberek amúgy azzal se nagyon foglalkoztak.:)
VálaszTörlésNo igen, persze az ember azért mégiscsak saját örömére készíti el a képeket. A probléma nem ez, hanem a szemlélet, amely külföldön is dúl, hamár lyukas lehet igénytelen. Na, ezt nem nyelem le! Ez egy műfaj, s ha valaki nem értékeli, ne menjen zsűribe, s ne akarja az absztraktba betolni, mert nem csak ott működik.
VálaszTörlésBecsülöm a kezdeményező képességedet. Én max. a G-k valamelyikével vetemedtem ilyesmikre. A zsűrorokról pedig nem érdemes szót ejteni. Elég, ha Te hiszel a képeidben. Ez nem egó. Ők meg néha nem a legjobb lábukkal kelnek.
VálaszTörlésCsodálom amit írtok, mert ha én állvány nélkül a D70-nel próbáltam a Combinón fotózni, igen szúrós szemekkel találkoztam.
VálaszTörlésA fotók egyébként számomra tökéletesen visszaadják az ottani hangulatot, nagyon tetszenek.