A közelmúltban életem első vadászatán vettem részt, mint hajtó. A körítés, a hangulat fantasztikus élmény volt, maga a vadászat kicsit fájt. Még jó, hogy csak sétáltam (hajtottam), és néha exponáltam. Az nem okozott lelkiválságot. Szikrázó nap és -19 fok volt, mikor megérkeztünk. Azt hittem odafagyunk az erdőben egy fához, de nem így lett. Rövid eligazítás után kitereltek minket az erdőbe. Szinte jólesett az a levegő, és meglepő módon egy pillanatra sem fáztam. Lehet, hogy az a pár kupica pálinka is közrejátszott ebben, amit előtte felhajtottam:-) A vadászaton végül fácánok és nyulak kerültek puskavégre. Ám bármennyire is fegyelmezettséget és a szabályok betartását igényli ez az ősi elfoglaltság, s lehet, hogy csak a szentimentalizmusommal kevert hamis állatvédelmi ösztön mondatja velem, de sajnáltam a terítékre került jószágokat.
jól szerkesztett kép, tetszik az éppen "békés" pillanat.
VálaszTörlésVan a hajtásnak egy különös hangulata, még akkor is, ha nem szeretek a puska egyik végén sem lenni. Nagyon szerettem, mikor régebben részem lehetett benne. Az egészet, úgy ahogy volt, pálinkás reggellel, hajtással, izgalommal, legyen elég zsákmány, jusson a hajtóknak is, a tort, és a hazavitt jutalék elkészítését, felfalását :D
VálaszTörlésRemek fotó, gratulálok! ...no de a vadászat ijesztő főleg a nyusziknak, meg őzikéknek :o.
VálaszTörlés