2012. február 22., szerda

A Lét elviselhetetlen könnyűsége




















Adva volt valami, ami évtizedekig működött, aztán az ember elkezdett változni. A másik ember meg félni kezdett, félteni, és úgy döntött, nem akar félelemben élni. Ezért rácsokat kezdett húzni maga köré, majd a rácsra újabb rácsot, mert a régin is átmásztak az illetéktelenek. Így múlik egy kor dicsősége. Régebben, ha az embernek kedve szottyant, benézhetett a lépcsőházakba, manapság a kapualjak alkalmi szállóhelyek és vizeldék, s a lakók, életterüket jogosan védendő, zárakkal, rácsokkal próbálják megtartani egyre szűkülő életterüket. A módszer egy pont után nem számít, és ezt a pontot már rég átléptük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése