Kekszes pinhole

Ez a lyukkamera egy kekszes dobozból készült. Adott volt a forma, a viszonylag könnyű zárhatóság, lyukat kellett hozzá szerkeszteni, filmtartó eszközt, és zárszerkezetet, hisz itt a nem működött volna egy kartoncsík le-fel húzigálva, mint az aszaltszilvás pinhole-nál. A lyukat a már korábban idézett programokkal kiszámoltam, és egy nagyon vékony rézlapba elkészítettem. Persze milyen is az ember, 0.35mm átmérőt ajánlott a kalkulátor, mire nekem kb. 0.41 mm-es lett. Nem baj, jó lesz így is - gondoltam, s valójában jó is lett, csak lágy, a nagyobb lyuk miatt. Felszereltem a lyukat belülről a szokott módon, majd kibéleltem a dobozt fekete fotópapírral. Erre azért volt szükség, mert a bejutó fény a megcsillanó felületen, mégha kevéske is mindenféle kellemetlen becsillanást, foltot tud a képen okozni. Amikor ezzel elkészültem, következett a filmtartó elkészítése. Ez voltaképpen egy falapra szerelt és kartonokból elkészített filmtartó sín. Könnyen elkészíthető, s előnye, hogy a pontosan behelyezett film sem elmozdulni, sem kicsúszni nem tud belőle.

6x9 cm-es állókép készíthető vele, (már ha nem vágjuk a képet). Hátra volt azonban még az a probléma, hogy ezt a falapos filmtartót hogy rögzítem a dobozban. Erre végülis elég egyszeű megoldást gondoltam ki, a lányaim használt radírjait ragasztottam be a kekszes dobozba, úgy, hogy épp csak be lehessen tolni a falapot, így az garantáltam mozgásmentes lett.

Itt épp annyira húztam csak ki, hogy látható legyen, amint a síkfilmet betolom a kartonsínbe, majd az egész cuccot a dobozba. Most már csak elől a "zárszerkezetet" kellett kitalálni. Nyomdász szülők gyermekeként sok papír volt odahaza gyerekkoromban, azokkal játszottam eleget. S mivel egyáltalán nem vagyok egy tausendkünstler, ezért a jól bevált kartonsínes megoldás mellett döntöttem. Három réteg karton egymásra ragasztásával, ahol a középső pereme keskenyebb, mint az alsó-felső részé, kész is a sín, s ebbe már csak be kell tolni illetve kihúzni a záró kartoncsíkot.

Nagyjából ennyi ennek a kamerának a története, de hogy ne csak beszéljek róla, íme egy kép, ami vele készült. Műteremben, kb. húsz perc volt az expozíció idő, s jól látható, hogy ez a lyuk bizony kicsit lágy képet ad. Azért szeretem:-)