Két gondolat, újévre

Minden kedves ide ellátogató vendégnek, alkotónak két gondolatot szeretnék küldeni az új esztendőre, hamuba sült pogácsa helyett, vagy mellé:-)

"A tudatos élet abban különbözik a félelem alapú élettől, hogy más a célja. A félelem alapú élet célja mindig a biztonság keresése. A kreatívitás halála azonban a vélt biztonság keresése. Mi azonban  mindannyian isteni entitással rendelkezünk. Ezért a tudatosság alapú élet célja a játék, az önmegvalósítás, az amiért megszülettél. És bármilyen furcsa: ha vállalod, hogy nem a biztonságot keresed, akkor megleled."

/forrás: Pozitív gondolkodás lap/


"Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja."
    
/Albert Einstein/

Bátor, kreatív, sikeres új esztendőt kívánok Mindenkinek!

Attila

A kávézókról, már megint

Mit tegyek, ha egyszer kávézókban töltöm el szabadidőm egy részét. Ez a kép egy Starbucks kávézóban készült, Genfben. (Vasárnap ők legalább nyitva voltak.) Itt ittam életem legerősebb fekete teáját, egy kannába kb. egy másfélszeresére nőtt pingponglabdányi teafüvet tettek bele... Amíg ittam a teámat, addig exponáltam egyet, ez röpke félóra volt. A velem sréhen ülő öreg hölgy, piros kabátkájában viszonylag "rendesen" viselkedett, nem sokat mozgott, miként a lába mellett fekvő kutyája sem. Az asztal többi helyén eközben cserélődtek a vendégek, egy gyerek-egy anyuka, két gyerek-egy anyuka, egy babakocsi-egy gyerek-apuka-anyuka. A háttérben látszó alak talán aludhatott:-)

Kikötve

2011. november, Genf, kikötő, napfény, miegymás.

Anouk

Anouk - Nobody's Wife (Live) on MUZU.

Etetés

Genfben sétáltunk, kicsit éhesen, kicsit elcsigázottan, (hiába no, Tell Vilmos leszármazottai vasárnap pihenni szoktak, nem plázázni, vagy minden utcasarkon éttermekben üldögélni), amikor aznap már sokadjára kiértünk a tópartra. Na és - ez ettől még átlagos urbánus pillanat, gondolhatnánk. Ami egy kissé kiemelte számomra a többi történés közül, az az épp etetésre odavetődött  madársereglet izgő-mozgó vibrálása volt. Rögtön éreztem, ez a téma lyukkamerára termett, ez lett belőle. A kép jobboldala ezúttal nem film- vagy expozíciós hiba, ez Genf jelképe, a magasra fellőtt vízsugár. A színvilágért vállalom a felelősséget, Kodak E100VS lett keresztbe hívva.

Genf, lyukon át

2011. november

Lavinakúpok

Pár hete Ausztriában túráztunk a párommal. Egyik este, a helyi túraajánlatokat böngészve, ráleltünk ezekre a lavinakúpokra (lavinakegels), amelyekről először nem értettem, hogy miért ilyen érdekesek. Aztán tovább olvasva a szöveget, kiderült, hogy ezek a kupok, a hegyről a lavinák által lesodort kövekből épültek, mind a 32-en, van amelyik több száz éve, és van amelyik egészen friss, pár évtizedes. Ezek a kúpok, egyrészt megfogják a további lavinákat, másrészt a kövek különleges ásványi tartalmának köszönhetően parányi energia pontokként is üzemelnek. Másnap mikor nekivágtunk a hegyi túránknak, azt gondoltuk, olyan 1-2 méteres átmérőjű kőrakásokat fogunk találni, így igencsak meglepődtünk, amikor 3 órás túra után 7-8 méteres átmérővel, 5-6 méteres magassággal előttünk magasodtak ezek a kőrakások. Aztán továbbmásztunk, de ez már egy másik történet.

Ősz

Még otthon vannak buborék:-)

Jól láthatóan még otthon ül az egész familia, a citrom alatt.

Élt, él, élni fog

Kellemes őszi délután az ember gyanútlanul sétálgat a belvárosban, és egyszercsak kivel atlálja magát szembe. A népek nagy tanítómesterével. Kérlelhetetlen szigorával tekint felénk egy hokedli és bárszék intim kapcsolatából és a szocialista ipari formatervezés jóvoltából létrejött tákolmányról. Emlékszem, Vlagyimir Iljicsnek még általános iskolában a tantermünkben is volt egy szobra, csak valamivel kisebb, gipszből. Addig hancúroskodtunk, amíg egyszercsak megunta, és közénk zuhant. Nagy robaj, ijedtség és szétguruló gipszdarabkák közepette szenbesültünk azzal, hogy aranyszín festékkel lefestett szobor is múlandó. Miként anyámék is megtapasztalhatták, amikor délután hazaszállítottam egy nejlonszatyorban a maradványokat. Pechemre én voltam a hetes, így rám várt a feladat, hogy Lenin karizmáját helyreállítsam:-)
De lám, van még ebből a karizmából elegendő. Ezt megerősíteni látszik a kirakatban Iljics jobb (nekünk bal) válla mögött megbúvó Szabadság szobor(ka), valamint az a tény, hogy ő a fő attrakció. A kép jobb felső sarkában belógó gázálarc és az alatta található kalap, mint kor hangulati kellékek hivatottak asszisztálni a szigorú tekintet mellé.
Azért megnézném azt a vásárlót, aki anyagiakat nem sajnálva megvásárólja, és hazaviszi magával Iljicset, és szellemét.

Piros-zöld avagy menni vagy nem menni

Az idő meg akart állni, ezért meg is állt.
A lámpánál a piros illendően bevárta a zöldet.
S hogy ne válasszunk ezért valami hiábavaló halált,
ki telefonírozott, ki állványról exponált.
Ugye, nem volt is rossz ötlet?

(Bocs)

Utószezon

Nekem múlt hétre csúszott a nyaralás. Különössebben nem szomorkodtam miatta, melegnek meleg volt, a Balaton vize 23 fokos állapotában és a képen is felfedezhető tisztaságában várta, hogy belecsobbanjak. Egy híját irmertem öröminnek még, a túlontúl tiszta vízben  a halak is mélyebbre húzódtak, így a várt horgászsikerek elmaradtak:-). Ez a kép technikailag annyiban különbözik az eddigiektől, hogy a lyuk elé felszereltem egy cokin szűrőtartót, amelybe egy vörös szűrőt helyeztem. Ennek következtében kontrasztossabb, de igen szemcsés képet kaptam. Valamit valamiért-tartja a mondás, s egy lyukkamerás kép esetében nem is illik ezen annyira fanyalogni.

Újpesti körkép

Némiképp fellengzősnek ható cím, hisz három fotó mindössze. Ráadásul nem is én állítottam össze őket ilyen sorrendben (köszönöm Gyöngyi!), csak elkövettem. Ez amolyan "álpanoráma". Egy olyan látvány, amelyet gyerekfejjel játszottunk, mintha néznénk egy pontra, majd becsuknánk a szemünket, fordulnánk egyet, és újra kinyitnánk a szemünk. Újpesti pillanatok hely és időváltoztatás közben, pinhollal.

Darmstadti képeslap

Darmstadtnak a szó szoros értelmében is kiemelt helyén a Mathildehöhe-n található az orosz kápolna és az esküvői torony. Nem messze innen az Ernst Ludwig ház díszes bejárata vonzza a turistacsoportokat. A kép baloldali fasorja egy ligetet rejt, ahol érett korosztályok hódolnak a petanque szenvedélyének. A békés öregkor... itt nem lózung. Egy jó félórát nézegettem milyen élvezettel dobálják a vasgolyókat, a szünetekben frissítőt iszogattak, vagy épp kávét. Elképzeltem, hogy a Városligetben eldobok egy vasgolyóbist...

Metamorphosis

Duplaexpozíció.

Időfék

Teszek egy újabb próbálkozást, hátha valaki megszereti:-) Ez egy klasszikus "időfék-kép". Szépen egymásra rétegződnek az idő és tér síkok.

Árnyas

A temetőkben mélyebbek az árnyak.
Másképp zajos a csend,
más fohászok szólnak odabent,
s madarak kicsit arrébb szállnak.

Jönnek

Mólóról

Na mit szóltok? Három hosszú ó betű egy szóban. Lehet túlszárnyalni:-)

Hazafelé

Valami elmozdult

Az állandó, mint mindig beledermedt a valóba.
Nem mozdult a fa, nem remegett a tócsa vize,
s nem akartunk mozdulni mi emberek sem
csak egy kicsit. Épphogy, míg a szerelvény
elhasított előttünk, kifedve a házat,
mint egy paraván, ami vágtat,
hogy végül visszatérjen a megszokott kép,
házak dermedt sora, mely engesztelhetetlenül
tereli az utca népét.

Idő és tér

Családi kép, másképp

Ahogyan a pinholista és a pinhole látja:-)

Utazás a végtelenbe

Chitzen Itza, Ezer harcos temploma

Amikor elkezdtem utánaolvasni a mexikói piramisok históriájának, akkor derült számomra, hogy ezeknél az építményeknél több történelmi és kultúrkor épült egymásta, az olmék, a tolték, a maya, míg végül némi európai "hozzátoldás" alakította a Yucatán-félsziget építészeti kultúráját. Ez a kép szintén Chitzen Itza-n készült, ahol igazolandó az előző okfejtést, már a piramisok alatt is ásnak. Jól látható volt, hogy már egy alapra emelték a piramist is. Ez a kép az Ezer harcos templomá-t ábrázolja. A kép jobbszélén a kordon, sajnos a legújabbkori következmény. Az utóbbi időben megsokszorozódtak a balesetek, s kénytelenek voltak kötelekkel lezárni ezen építményeket. És nagyon fürgén észreveszik az illetéktelen behatolókat, sajnos.

Kiállításmegnyitó

A múlt héten kiállításmegnyitón voltunk, a "Premieren". Mint mindig, most összegyűltek "nagy öregek", lelkes középkorúak és a fotográfia iránt fogékonyak. Véleményem szerint az utóbbi évek legfigyelemreméltóbb anyaga gyűlt össze, sok szép, klasszikus fekete-fehér fotográfiával. Ezért, tiszteletből, most én is egy fekete-fehér képet töltök fel, amit ott készítettem.

Xcaret

Mexikó, azon belül a Yucatán félsziget legnagyobb ökoparkja, Xcaret. Nyílvánvalóan a turisták szórakozását szolgálja lagunáival, tengerpartjával, állatrezervátumával, színpadjaival, botanikus kertjeivel. Ami remek benne, hogy méretéből adódóan nem érzékeli az ember a tömeget, naponta többször is teljesen egyedül bóklásztunk, miközben emberek ezreivel volt tele a park. Időnként feltűnt egy-egy maya leszármazott, el sem lehet őket téveszteni, 160cm-es testmagasságuk, napbarnított bőrszínük és mandula vágású szemeik miatt. És még valami jellemző rájuk. Végtelenül előzékenyek.

Napi idézet

Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.

                                                                           /Albert Einstein/

Esküvő, avagy mint Pilátus a credóba

Mint említettem, az ünneplőbe öltözött násznép és a partra terített ünnepi asztal láttán nem volt nagy ördöngősség rájönni, esküvő készülődik. Szépen kómótosan felállítottam az állványt, és bevártam az ifjú párt. Igyekeztem persze nem zavarni a hivatalos fotográfust, de mégiscsak ott lébecoltam pár percet, magyarán kibiceltem:-). Szerencsére azonban látták, nem vagyok konkurencia, sőt az épp ráérő asszisztenssel jót beszélgettünk, két beállítás  között. Egyébként pont ugyanolyan volt, mint egy itthoni esküvő, csak kicsit kevesebb volt a külvilág felé mutatás. A násznép barátokból állt, és maximum 30-an lehettek.

Esküvő a parton

Két fürdőzés közepette a parton mászkáltam, amikor erre a színes napernyős csapatra lettem figyelmes. A meleghez képest elegánsan voltak öltözve, nem beszélve a vödrökben behűtött pezsgőről. Nem kellett hozzá nagy logika, hogy rájöjjek: itt esküvő lesz. Mindenesetre én önfeledten használtam a lyukkamerákat, miközben a társaság azon része, amelyik nem a koktélok fogyasztásával kötötte le magát, azon tanakodott, mi a fenét csinálok ott. Ez az az eset, amikor a kereszthívás átfordította a színeket. Ez a film Provia volt, és egészen másképp reagált a hívásra, mint az Agfa vagy akár Sensia.

Lyuk-pillanatok I.

Nem csak panoráma formátumban "lyukaztam" Mexikóban, hanem 6x6 formában is. Persze a négyzet alakú képek más látványvilágot kínálnak, más térhatást, ezért sokkal markánsabb képi elemeknek kell rájuk kerülni, hogy önállóan is megállják a helyüket. Vagy társíthatjuk őket, itt épp ezt próbáltam ki. A perforáció nem sajátjuk, de a képeket itt mégis összefogja. Ez a három kép a hotel és környezetében készült, ezért kerültek egy képre. A kereszthívásnak köszönhetően hihetetlen inzenzítású színeket kaptam. Látszólag teljesen eltérő képek, mégis számomra a hangulatot visszaadják. Tulajdonképpen itt a színek a kapocs a képek között.

Maya Riviera

Ez a kis laguna vezetett ki a nyílt Karib-tengerre. Első nap gondoldoltam, felkapom a búvárszemüveget és hajrá, irány a nyílt víz. Éppencsak felkapaszkodtam az elől lévő sziklákra, mikorra a hotel fél személyzete a parton volt, és vadul integetett. Mondtak is valamit, de nem nagyon értettem a tenger zúgásától. Később a kedvesem elmondta: No mister, no!- ezt kiabálták. Ugyanis ezen a tengerszakaszon mérges medúza, barracuda és tintahal fordulhat elő. Nem lett volna szerencsés, rögtön első nap találkozni velük:-) A képen látható kis zászlót, rögtön ezután kitették. Mint kiderült, volt figyelmeztető tábla is, csak éppen szelektív látásban szenvedtem:-)

Chitzen Itza

Júniusban tudtam meg. Olyan volt, mint amikor valakit nyakon öntenek egy vödör hideg vízzel. Hihetetlen volt, és mégis szinte azonnal elkezdtem barátkozni a gondolattal: Mexikóba utazom! Előttem volt egy kép, a piramisokról, így ez volt a legelső, legkonkétabb kapaszkodó. Odaképzeltem magam a romok közé, amint a lyukkameráimmal ott mászkálok, és keresem a beállításokat. Kezdetektől fogva tudtam, hogy Mexikó "színes" anyag lesz, mármint, hogy zömében színes nyersanyagra fogok dolgozni. Így esett a választásom a színes diapozitívokra, amelyeket keresztbe hívatni terveztem. S lőn. Hazaérkezésem után ezt a változatot hagytam jóvá, mert így még intenzívebb színeket lehetett előcsalogatni a nyersanyagról. Most  lassacskán elkezdem feltölteni a képeket, remélem mások örömére is. Chitzen Itza romjainak összhatását még a temérdek, viszonylag erőteljesen agitáló árus sem tudta elrontani. Persze az érintetlen őserdőből előbukkanó piramisok látványa már csak legenda, mert ugyan egy szál út vezet ide, de a hely maga, már egy nagy skanzen. Ügyesen helyezkedve, azért még lehetett fotografálni is, bár mint megtudtam, a kevés profi egyike voltam. Ugyanis a lyukkamerákhoz egy kis állványt vittem magammal, és mint ilyen profivá avanzsáltam. Igaz ugyan, hogy mellettem kályhacső nagyságú objektívekkel a gépeken csattogtattak a turisták, ám nekik, a helyi őrzőknek, a kis állványom szúrt szemet. Amikor megkérdeztem az őrt, (aki kerékpárján lóhalálában eredt nyomomba), mutatva az állványon feszítő lyukkamera dobozát, hogy szerinte mi ez, nem is tudott válaszolni. Azzal meg már végképp összezavartam, amikor azt mondtam, hogy ez tulajdonképpn szolármérő. Meggyőzhető volt az illető, mert sehol sem találta a kukucskáló nyílást a gépen:-) Minekután nincs is. Így aztán, exponáltam tovább kedvemre.

Kávé után szabadon

1986-ig

1986-ig 2 forintba került a villamosjegy. A minap ráleltem egyre egy doboz alján, és úgy megörültem neki, hogy rögvest meg is örökítettem. Ez a jegy, huszonöt évvel ezelőtt valamelyik nadrágzsebemben utazott.

Távolodóban

Kányádi Sándor

Távolodóban


távolra még ellát a szem
de a közeli apróságok
már a betűk is megkívánnak
félkarnyújtásnyi távolságot

és ködösül a távol is
heggyel az ég egybemosódik
és kezded el-elhagyogatni
fontosnak vélt vinnivalóid

süllyedőben emelkedőben
látod a foszló láthatárt is
osztogasd szét amid maradt
ingyen is átvisz ha ki átvisz

s hátra ne nézz kiket szeretsz
a maguk útján nem utánad
mendegélnek akaszd a fára
üresen maradt tarisznyádat

Amúr

Kicsit kapcsolódva a tegnapi témához: ma is szembejött velem az enyészet. Gondolom a képek láttán Vajdus felkapja a fejét, naponta láthatjuk az egykor Amúr nézve keresztelt hajó lassú kimúlását az Árpád híd melletti Duna-ágon. Ez a hajó legalább stílszerűen a vízen pusztul el, s ilyenkor, napos időben még az amúgy lelombozó látvány is "szebb"-nek tűnik. Persze lehet, hogy közelebb érve szomorúbb lenne a kép. Egy, a  hajóval hasonló korú Jupiter 11-es (4/135) szovjet objektív segített a látvány összehozásában, a Hév perontól, a kőfalra támaszkodva. (Kis technikai segítségként: ez a mikro 4/3 érzékelője miatt 4/270-es lencsének felel meg.)

Korlenyomat

20-25 évvel ezelőtt a Nagykörút és Rákóczi út környékén voltak a legelittebb üzletek. Aztán a rendszerváltással együtt ezek is elkezdtek erodálódni, s mára egészen siralmas állapotokat mutatnak. Még csak nem is kell különössebben keresgélni. Az ember elsétál az említett környékekre és a 4-5 házon garanáltan lel ilyen korlenyomatokat.

Lotz-terem

Aki járt régen a Divatcsarnokban, mindig elcsodálkozott, hogy miként kerül egy ruhaosztály mennyezetére ilyen nagyívű remekmű. Persze maga a mennyezeti freskó jóval korábbról származtatható a XIX. század végéről. Közben a világ változott, s még én is vettem itt ruhákat magamnak. Aztán a világ újra változott, s egészen pazar módon felújították az egész épületet. Lotz Károly, Feszty Árpáddal közösen készített freskói igazi ünnepi hangulatot nyújtanak, kiegészítve Róth Miksa üvegablakaival, a most már könyváruházból ide betérőknek. Nyílván nem az a célom, hogy mások helyett okoskodjak itt, egyszerűen szeretek ide betérni egy kávéra. Különösen a nagy bőrfotelekbe. Van ugyanis 6 egészen nagy bőrfotel. Ezekben bele lehet süppedni, szinte elveszni bennük. Egyszer előttem ment el egy idősebb pár, majd félóra múlva visszatértek, s megkérték az addigra magát oda befészkelő úriembert, ugyan álljon már fel egy pillanatra, mert valószínűleg alatta van az esernyőjük. És valóban ott volt:-)

Utolsó napsugarak

Mexico, Xcaret. Ez egy hatalmas botanikus kert és állatrezervátum. Bár a rezervátum szó nem is igazán jó ide. Emellett élménypark lagunákkal, szabadtéri színházakkal, egyszóval elviselhető hely. Ez a kép akkor készült, amikor már túlvoltunk egy kiadós kiránduláson, egy csónakázáson, egy lagunatúrán, és persze a kajálásokon. A kiadós étkezések és élmények megtették hatásukat, jóllakottan és kábán sétálgattunk egy újabb ösvényen, amelyik a Karib-tenger partja felé vitt. Mániákusan szerettem volna még valami érdekfeszítőt fotózni Zero kameráimmal, de a Nap makacsul elindult lefelé a horizonton, s ráadásul felhők úsztak be az égre. Szinte az utolsó pillanatban értünk a dzsungelszerű sétányról egy olyan szakaszra, ahol a Nap utolsókat pislantott. Ekkor készült ez a kép.

Kamaszkorunk közös pillanata

Ritka közös pillanataink egyike a nagykamasz lányommal. Ősz végén az utolsó nyári napsugarak egyikét akartam elkapni ezért kiszaladtunk a Százados út végéhez, hogy készítsünk egy pár lyukkamerás felvételt. Aztán ez a kép mégsem az lett. Ez egy ún. zone plate technika. A ZONE PLATE egy fekete-fehér filmre (magas kontrasztú negatívra v. diára) fotózott fekete-fehér ábra (kiszámítása-szerkesztése nem egyszerű), mely középen egy korongot (kvázi pinhole), tőle kifelé egyre keskenyedő szélességű gyűrűket (akár 10 db.-ot is) tartalmaz. Ezzel fotografálva amolyan Dulovits-Tóth féle lágyító szűrős hatású kép keletkezik.