Nyugodj békében, Ocskay Gábor!
2009. március 25., szerda
Búcsú
Az ember sohasem tervez ilyet, az élet átírja a forgatókönyveket. Ma reggel elhunyt egy sportoló. Egy ikon, egy nagyszerű példakép, leginkább ember. Nehéz ilyenkor vígaszt lelni, a hirtelen űrt kitölteni, hisz minden ember elvesztése fáj. Ha ez egy ereje teljében lévő emberrel következik be, még nehezebben megszokható. Csak remélni tudom, hogy az út, ami most fent folytatódik, számára kijelölt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Az itt folytatódik lent, hacsaknem olyan tökéletes életet élt már ebben meg, hogy megkapja a választás lehetőségét, marad-e és felsőbb régióba lép, vagy még lejön, élvezni a számára immár tökéletes földi létet.
VálaszTörlésAz elmúlással kezdődik az újjászületés.
Az időből visszatekintve értjük meg a történések miértjét.
A legelfogadhatatlanabbat is el kell tudni fogadnunk, és sírnunk is csak azért szabad, hogy megkönnyebbülhessünk.
Engem az a kisgyerek rendített meg igazán, akit agyonrugdosott az édesapja, mert nem tudta, hogy a saját fia-e. 3 éves volt talán. Ha apuka aznap nem rúg be, akkor sem sportolhatott volna soha az életben. Arra sem volt alkalma, hogy példakép legyen. Nevét nem jegyzi meg senki. Érte csak a kisközség papja mond egy imát, és az önkormányzat temeti el a legolcsóbb fakoporsóban. Aztán amikor egy életerős sportoló, egy "ikon" kiszáll, akkor mindig elgondolkodom, hogy milyen gyakran fordul ez elő. Nincs-e összefüggés? Szóval, amin megdöbben egy ország, azon én is megdöbbenek, csak kicsit másképp.
VálaszTörlés