20 éve fényképeztem le ezt a bácsit. Telve voltunk reményekkel, hittel, egy új eljövendő világ várakozásával. Aztán eltelt 20 év és a "nagyúrak"(lásd Orwell: Állatfarm) még abban sem tudnak megegyezni, hogy a trutymóból, amelybe betolták a nemzetet, melyikük fején tapodva vezet a kiút. A bácsik, nénik vajh hol vannak már? S reményeink....?
Én tegnap egy másikat, hamarosan írok is róla... Mert régóta a bögyömben van.
VálaszTörlésGyönyörű ez a kép!
VálaszTörlésManapság, ha sírunk, hát nem a meghatottságtól...
Hiábavalóság
Ha volt is rá reménye,
tőlem sose kérte,
öltsem a keservét
elgyötört agyamra.
Úgy vitte keresztjét
Koponya-hegyére,
mint tépett árnyékát
a kertvégi vadalma.
Nem kiáltott, nem sírt,
nem tördelte ágát,
ki elé is teríthetné
hulló igazságát?
Ki hinné el mégis róla,
termése, ha édes volna,
kosarakkal várnák.
Ezt nagyon köszönöm!
VálaszTörlés